Életjel- Rossz passz...

Mivel már többen jeleztétek, hogy nagyon itt lenne már az ideje valamit írni, ezért mos megpróbálok valamit firkantani... Sajnos nem túl sok jó van mostanában...

Miután hazaértünk, sok bepótolni valóm akadt, ezért nem nagyon tudtam írni. Majd egy hét múlva jött egy betegség hullám, ami végig söpört a famílián. Szerencsére semmi komoly, egy kis takony, kis rekedtség, köhögés... Azért majdnem egy hétig elhúzódott mire mind kimásztunk belőle.
Majd szombat reggel arra keltünk, hogy a kicsik egyszerre hánytak... Szinkron hányás... Tandem hányás... Fantasztikus volt...
Mivel a gyerekorvosunk nem vette fel a telefont, ezért elindultunk a Heim Pálba. Már majdnem kint voltunk a városból, amikor Bumbus összehányta magát, és fordulhattunk vissza... Miután újra elindultunk, félúton újra jött a róka, de már nem mentünk vissza.
Doki szerint vírusos gyomor gyulladás (nem hittem, hogy van ilyen, ezt még nem hallottam, de google barátom szerint tényleg létezik), kaptunk rá kúpot, azt ígérte már délutánra nem lesz semmi bajuk... Aham...
4 napig folyamatosan hánytak... Napi 5 mosást indítottunk, már nem volt tiszta ágynemű garnitúránk, ahogy száradtak, úgy húztam is fel, nagyon rossz volt szegénykéimnek.
[ Itt még ezt meg kell jegyeznem: Mielőtt elkezdtek hányni, pont az előtt este próbálták ki először az itthoni jacuzzit. Amikor hajnalban először hallottam őket hányni, máris arra gondoltam, hogy tuti nyeltek abból a klóros vízből. Mintha Zoé hallotta volna a gondolataimat, benyitok a szobájába:" Blőőőőőáááá... Anya jó volt a jacuzzi, megyünk ma is? Blőőőőőááááá" :) ]

Végre meggyógyultak a gyerekek is, de még oviba nem mertem elengedni őket, hadd erősödjenek meg. Viszont volt jegyünk a Cirque du soleil-ra, tekintve, hogy középen a 3. sorba, ezért elég drága, nem akartuk veszni hagyni (bár nagyon ki voltunk purcanva mind a ketten Z.-vel). Gondoltam már nem lehet baj, eddig nem engedtem se bejárónőt, se senkit a ház közelébe, de most megkértem a babysittert, hogy akkor este pár órára...
Szünetben felhívom, hogy minden rendben, de sajnos nincs.... Rajta jött ki a hányós vírus :S Szerencsére anyukája a közelben lakik, átjött tartani benne a lelket. Bár legszívesebben rohantam volna haza, azért végig néztük az előadást ( ami egyébként fantasztikus volt).

Következő nap rajtam volt a sor....
Szerencsére hétvége volt, így anyuhoz átmentek a gyerekek, és tudtam nyugiba agonizálni...
3 nap: alvás, hányás, alvás, hányás... Nagyon legyengültem....
ÉS, mivel szeretem halmozni az élvezeteket: egyik nap épp siettem, kiérjek a rókamóka előtt, amikor is beleakadt a kis lábujjam az ágylábába... Az ágyláb nyert, lábujjam tört el :S

Mivel még alig álltam a lábamon, vasárnap csak Z. ment el a gyerekekért. Amikor hazaértek, mondta, hogy neki gyanús a Bumbus, mert végig azt mondogatta, hogy fázik, és siessenek haza, mert aludni szeretne.
38 fokos láz :(
Hurrá... Pont a farsang hetén ( az oviba nálunk egy hétig tart a farsang, minden nap más tematikával: arcfestős nap, jelmezes nap, pizsamaparty nap, stb..). Babajínak még nem volt semmi baja, és bár sejtettem, hogy nem sokára ő is követi a bátyát hétfőn elengedtem oviba, élvezze még amíg tudja...
Hétfőn mire mentünk érte az oviba már ő is lázas volt... Viszont sok élménye volt, mesélte (a maga kis 2 éves nyelvén) hogy milyen lufis játékokat játszottak.
Kedden elkezdtünk az antibiotikum kúrát (plusz köhögésre ambroxol, orrfolyásra fenistil csepp, lázra nurofen vagy cataflan csepp, kalcimusc, antibiotikumos orrcsepp stb... Egész nap adagolom beléjük a gyógyszereket...).
Most, hogy lejárt az antibiotikum kúra már nem lázasak, nem bágyadtak, de még ugyan annyira folyik taknyuk nyáluk, illettve eszméletlenül köhögnek...
Már nagyon várják így több mint 2 hét kihagyása után az ovit, de félek még egy ideig itthon fogunk raboskodni :(

Már én is kezdek picit befordulni, hogy lassan 3 hete ( a Cirque du soleil, illetve a gyerekorvost leszámítva), nem ettem ki a lábamat itthonról, mert hol a manókat ápoltam, hol saját magam... Bár most tény, hogy nem én vagyok a fontos, de így a kötél idegeim picit meglazulnak, és nem viselem annyira jól a napi háromszori közel harcot amit mind két gyerekkel kell vívnom az orrszíváskor...

Tavasz, hol vagy mááááár??? :)

Egy hetem február 8.-án mentünk volna Egyptomba, de szerencsére eltoltuk 2 héttel az utazást, mert nagyon összejöttek a dolgok Z.-nek. Még jó, hogy nem ott jött rá a gyerekekre ez a lázasdi dolog... Az még szuperebb lett volna!

A kép a sokkos Babajíról, élete első antibiotikum és orrszívása után... Percekig csak ült utána az ölembe, szorosan belém kapaszkodva...
Mindig is nagyon anyás volt, amit nem gondoltam volna, hogy még fokozni lehet, de ezek szerint még lehet... Amikor nagyon beteg volt, akkor még szóba sem nagyon akart állni senki mással, nem hogy ételt fogadjon el mástól. Hogy valaki felvegye? Elképzelhetetlen... :)

Mallorca [3]

Ma este már megyünk haza :(:(:(

Már be vagyunk csomagolva, manók még alszanak, ha felébredtek még gyors evés-ívás aztán irány a repülőtér!

Nagyon fura lesz visszamenni, halljuk otthon mekkora hó van :S

Éjfélre vagyunk Bécsbe. Ha tényleg olyan katasztrófális lesz a helyzet az utakon, akkor lehet inkább keresünk ott valami szállodát és csak reggel indulunk haza. Bár személy szerint szívesebben aludnék már a saját ágyamba, de fő a biztonság!

Na, de miket is csináltunk az elmúlt napokban?

-Cueves del Drach: vagy más néven, sárkány barlang. Ez tulajdonképpen egy cseppkő barlang, de ami különlegessé teszi az a hatalmas belső tó, amin csónakról adnak klasszikus zene koncertet. Nagyon különleges élmény! A víz, olyan tiszta, hogy mindenhol le lehet látni az aljára, még ahol több mint 7m mély ott is! A koncert után, meg kis csónakokkal vittek át minket a barlang másik végébe.

És azok a cseppkővek... Fantasztikus! Ha bárki erre járna, feltétlenül nézze meg! Én még ehez hasonlót soha nem láttam. A gyerekek is nyitott szájjal járták végig a 1,5km-es sétát a barlangba.

Sajnos ott bent nem lehetett fényképezgetni, de vettünk egy szép könyvet emlékbe.

Egy kis ízelítő (Bár nem adja vissza teljesen a hely gyönyörűségét!)

- Strucc farm: Ez is egy nagyon jópofa hely volt :) Egyedül voltunk, úgyhogy a gondozójuk végig csak velünk foglalkozott, mindent megtudtunk a struccokról (akik egyébként soha nem dugják a homokba a fejüket, ez csak mítosz! :D), láttunk egészen pici 2,5 hónapos struccot, tini struccot és rengeteg felnőtt struccot. Bátor Marci simogatta az egyiknek a nyakát, Z. meg engedte az egyik tini struccnak, hogy harapdálja az ujját (a felnőttek nagyon nagyot tudnak harapni...).

Milyen kicsi a világ: a család aki tartja a farmot magyarszármazású, minden évben mennek Budapestre meglátogatni a nagypapát! :) Nagyon kedves emberek :)

Van egy kis üzletük, és az anyuka gyönyörű dolgokat fest strucc tojásokra, a báty meg bele farag mintákat... Bele is szerelmesedtem egy lámpába, de sajnos nem tudtuk volna hazahozni a repülőn, de azért egy tojásból faragott mécses tartót hozzunk haza emlékbe :)

Ezen kívűl sokat csavarogtunk külömböző tengerpartokon, kikötőkbe, felfedeztük a szálloda wellness részlegét (nem akartuk azzal kezdeni, mert akkor egy hétig minden nap medencézhettünk volna a gyerekek miatt, pancsolni meg otthon is lehet, itt viszont sok volt a látni való!)

Hihetetlen sebeséggel repült el ez a hét is :( 

Vagy nem is :( hanem :) ?

Nézőpont kérdése :D

Szívesen maradtunk volna még egy hetet (mondjuk mindig így érezzük amikor utazunk...)

De vár az otthon! :)

Mallorca [2]

Sajnos ma már nem olyan jó időre ébredtünk mint tegnap :(

Nagy fújt reggel a szél, borúlt idő, 12 fok... Jó, tudom: beszéltem anyuval, otthon a minuszok röpködnek meg szakad a hó, de mi már csak ilyen telhetetlenek vagyunk!

Amikor a gyerekekkel utazunk, szeretem előre megszervezni a programokat, listát készíteni látnivalókkal jó idő esetén, és rossz idő esetén is. 

Most is mindent előre megszerveztem egy útikönyv segítségével, aztán most szembesülnöm kellett azzal, hogy azt a kis részletet elfelejtették a könyvben leírni, hogy télen az atrakciók 80%-a bezár!!

Így se delfinárium, se Western park... 

De nem esünk kétségbe, Google a barátunk (tripadvisor meg méginkább), és már találtunk is csomó új lehetőséget!

Ma ellátogattunk a Palma Aquariumba. Ez állítólag Európa legjobb, legszebb, legnagyobb aquariuma, és hát nem csalódtunk! Mi a Camponás tropicáriumhoz vagyunk hozzászokva, de az sehol sincs ehez! Nem értettem miért mondták, hogy rá kell szánni 4 órát, de tényleg hatalmas!

Sok élményt szereztek a gyerekek: tengeri csillagot simogattak, meg tengeri uborkát, tengeri sünt. Marci vállára papagájt ültettek, vízesésnél mászkáltunk, ráját simogattak, hatalmas cápa akvárium előtt ücsörögtünk egy puffon, nagyítóval néztük a pinduri halakat, gyerekek hatalmas polipot ijeszgettek :D

Jól elment a délelőtt!

A legjobban mindenkinek a különbözőszínben foszforeszkáló medúzák tetszettek, amiket üvegbúrába tartottak. A kiállítás végén lehetett ilyet venni a souvenir boltba, amit persze nem hagyhattunk ott :D

Kiváncsi vagyok, hogy este valóban fog nekünk világítani, vagy csak átverés volt :)

Rengeteg fénykép készült tegnap is, ma is, és biztosan a következő napokon is, de ezeket majd csak otthonról fogom tudni feltenni!

Most délután még mindig elég hűvös van (max. 14 fok), viszont kisütött a nap, az meg szinte éget! Szerintem ma is kifekszem télikabátba napozni, amíg alszanak a kicsik :) 

Mallorca

Gyors élet jel adás! :)

Tegnap délután rendben megérkeztünk , bár nem sokon múlott, hogy ne tudjunk elutazni...

Kész kabaré volt...

Reggel 6.30kor sikeresen elindultunk, és 9.30 előtt már kint is voltunk a Bécsi repülőtéren. Mivel elég nagy hóvihar volt, ezért kiszálltam a kapunál a 3 gyerekkel és a 4 bőrönddel. Amíg Z. leparkolta az autót, én feladtam a bőröndöket... Olyan simán ment minden!

Megnéztem, hogy hol lesz a beszállás, a G37-es kapunál, ami pont a repülőtér másik fele igaz, de időnk annyi mint a tenger! 

Megérkezik Z.-, a gyerekek tempójába szépen elsétálunk.

Amikor odaértünk, átfutott az agyamon, hogy milyen furi, 10 perc múlva kezdik a beszállást, mégis mi lennénk ott az elsők?

Gyerekek rohangáltak, szendvicseztek, telt múlt az idő, de csak nem történt semmi... Rossz előérzetem volt, ránéztem a jegyekre... Ááááá!!! Nem G37 hanem C37!!! Ami azt jelentette hogy a reptér teljesen másik felén vagyunk!!! 25 perc volt a repülő felszállásáig! Z. Felkapta Zoét, Én Bumbust, Marci saját magát, és rohantunk! Aki ismeri a Bécsi repülőteret, azt tudja hogy mekkora... Km-ereket sprinteltünk gyerekekkel a kezünkbe... Emeleteket fel-le, fólyósókat, labirintusokat... Rekord időalatt, sikerült megtennünk a távot. A cél előtt már éreztem, hogy nem visznek a lábaim, remegnek a kezeim, szakad rólam a víz, de sikerült! 

Igaz, már mondták be a hangosbemondóba a nevünket, de még a beszàlló folyósóba voltak emberek, így annyira nem volt ciki, mintha már mindenki a gépen ülne és akkor esünk be vörös fejjel...

Fú... Nagyon mérges voltam magamra , de minden jó ha a vége jó! :)

A repülő út is egy rémálom volt... A fiúk nagyon jól viselkedtek, de a Babají.. Te jó ég!! El is gondolkoztam egy pillanatig, hogy biztos el szeretnènk menni februárban Egyptomba?!?

Aztán végre megérkeztünk, és picikét megnyugodtam, amikor megláttam a gyönyörű napsütést...

Sajnos rövid ideig tudtam csak örülni neki, mert megint km-eket gyalogolhattunk a 3 gyerekkel... A gép az utasokat a reptér egyik végébe tette ki, de a csomagokat a másikba (szerencsére ez a reptér nem akkora mint a Bécsi, de így is volt egy jó fél órás séta...).

És akkor most vége a "katasztrófáknak"? 

Hát neeeeeeeem! :)

Mentünk a kocsiért, amit apukám előre lefoglalt nekünk. Azt tudtuk, hogy 300euro letétet kell hagyni, amit bankkártyánkról tudnak lefoglalni, ez rendbe is volt. De kiderűlt, hogy maga az autó bérlést is csak kártyával lehet kifizetni. Oké legyen... Csak sajnos valamiért mindig visszadobta a bank, sőt, a végén még a 300 eurót sem akarta leletétezni! Marha ciki volt... Z. Elővette a céges kártyáját, amit nagyon nem lenne szabad... De azt sem fogadta el a gép! Mondtuk az kizárt! Azon se limit, sok pénz, hogy a p.cs.ba lehet?!?

Na mindegy, 1,5 órás szenvedés után sikerült úgy megoldani, hogy 225euro egyik kártyáról, 225 a másikról és adiós!

Azt gondolom mondanom sem kell, hogy a két kicsi közben végig ordított, mivel ekkor már 4 óra volt és reggel 6 óta nem aludtak?!

És végül egy kis meglepi a végére... Azt tudtuk, hogy nagy kocsit foglalt le nekünk apu, és lehet, hogy még nagyobbat fogunk kapni.. De bakker, egy 9 személyes kis busz?!? :D

Viszont a szállás az gyönyörű (Marriott Son antem), az idő jó!

Ma reggel kocsis Safari-Zoon voltunk, majmok ugráltak a kocsinkon, rinocérosz sétál mellettünk, zsiráf nézett be az ablakon :)

Utána sétáltunk egyet még az állatkertbe, ahol a szurikáták oda voltak Babajíért, a papagáj "Ola"-val köszönt a Marcinak, Bumbus meg lovakat simogatott.

Hazafelé megálltunk Porto Cristoba a tengerparton ebédelni. Gyönyörű az a hely! El tudnék ott éldegélni!

Most meg már itthon, kicsik alszanak, Marci apjával tanúl (bár sok a hiszti miatta, de tudja, hogy muszáj, mert ha most nem szorgalmas, tudja, hogy Egyptomba nem fogják elengedni a suliból), én meg kint napozok (nadrágban és pulcsiba, mert csak 21fok van.. De a nap égeti az arcomat! :) )

Boldog Karácsonyt mindenkinek!

Kicsikét megkésve, de mindenkinek Boldog Karácsonyt kívánunk ezzel a kis videóval:

A karácsony nagyon jól sikerült, de mostanra érzem azt, hogy teljesen kimerültem... Pedig még közel sincs vége a hajtásnak!
Este még jönnek barátok vacsorázni, holnap irány Visegrád, 3 napos wellness (ami a 3 gyerekkel közel sem lesz pihentető :D), majd szilveszteri házibuli nálunk... Ha ez még nem lenne elég, akkor Január 2.-án este megyünk Z.-vel színházba.. Arról nem beszélve, hogy 11.-én meg utazunk Mallorcára a gyerekekkel, amire szintén kéne elkezdeni bepakolni... És a profetional project-et még nem is említettem... Van valakinek időtágító szerkezete? Kölcsön adhatná :)