"Tök jó nap" az oviba

Most, hogy közeleg a Halloween, az oviba tartottak egy játszós délelőttöt, ahova meghívták az anyukákat és az apukákat is (nem voltunk túl sokan, kb. 5 anyuka és 3 apuka... Ezek szerint a többi szülő rendesen dolgozó ember :) ).

9.30-ra mentünk az oviba. Már amikor megérkeztünk Bumbus kicsit megtorpant az ajtóban, mert látta, hogy sok a felnőtt. Sokàig nem is sikerült feloldódnia!
Első körben énekelgettünk, de Bumbus nem volt hajlandó megszólalni csak ült az ölünkben. Pedig állítólag neki szokott a legnagyobb hangja lenni (Ez itthon is így van...)
Utána lementünk a torna terembe, és következett egy kis zenés earobik.
Amíg mindenki ugrált, addig Bumbus:

Igen, hát nem nagyon akart részt venni a tornába...

Ezek tuán, az óvónénik adtak elő egy darabot. Nagyon aranyosak, hogy ilyen lelkesek! :) Nekem az összes óvónéni tök szimpi, és tekintve, hogy a gyerekem velük tölti a hétköznapokat, ez jó dolog ;)

(Szar a minőség, de lényeg látszik)

Bumbus végre kezdett feloldódni! Már ideje volt... Kezdhettünk kézműveskedni! Ebben Z. nagyon otthon van :) egy igazi ős tehetség amikor tök faragásról van szó! :D:D Már tavaly is mindenkit elkáprásztatott a Hello Kittys töklámpással amit nekem faragott. Itt is megjegyezték, hogy látszik, hogy nem az első lámpás amit készít.

(Művészúr keresi az inspirációt :D )

(Alakul a projekt)

(És kész!)

Eddig mi a Bumbussal legyezőteknikával hajtogattunk töklámpást:

     
    És tökmagokból ragasztottunk tökrajzott, amit majd holnap fognak együtt kifestni a gyerekek:

Ez a projekt egészen gyorsan átcsapot össznépi tökmag zabálásba :D


A délelőtt végére már teljesen feloldódott Bumbus, egy igazi kisördög volt!

Hogy kicsikét lenyugtassa az ovónéni az (enyhén..) felpörgött gyereket, elővette a gitárt. Csak úgy pislogtam amikor hírtelen az egyik kislány elkapta Bumbus grabancát és táncra perdítette :D

Sajnos már a leglején borítékoltam, hogy mi lesz a vége: Amikor ebédnél el kellett vállani a szülőktől Bumbus keserves sírásba kezdett, hogy ő nem szeretne maradni, inkább hazajönne velünk. Először nem tartottam jó ötletnek, nem találtam túl fairnek a többi gyerekkel szembe, de annyira keservesen sírt... Hogy végül hazajött velünk!

P.S.: Örömmel tapasztaltam, hogy Bumbus is pont azokkal a gyerekekkel szimpatizál, akiknek nekem is szimpatikus az anyukájuk (nem sok van, hogy őszinte legyek..) :)