A csúsztatott palacsinta sztory

Vagy rakott palacsinta, vagy palacsinta torta... Kinek, hogy tetszik :)

Az egész úgy kezdődött mint egy vicc: Hány ember kell egy csúsztatott palacsinta elkészítéséhez? 

4!!

-Egy baba (aki mindenbe belekóstól, és többet ront, mint segít)

-Egy babysitter (aki körülbelűl képben van... Vagy mégsem? :) )

-Egy apuka (Aki szeret kéretlenül belenyúlkálni más munkájába)

-Egy rokkant anyuka (akinek az orvos ugyan megtiltotta, hogy főzzön, mégis úgy érzi mindenbe bele kell kontárkodnia..)

Azért ahhoz képest, hogy egy ez premier volt mindenkinek, a csapat munka meghozta gyümölcsét!

Azoknak, akik még nem találták meg a tökéletes palacsinta tészta receptet (nem csak csúsztatott palacsintához!)... Most tessék jegyzetelni! 

. 6 tojás (csúsztatott palacsintához külön kell felverni a fehérjét, amit utólag kell hozzáadni a már kész masszához)

.1 liter tej

.600gr liszt (én szitálni szoktam, hogy ne legyen csomós)

.6 evőkanál olaj (ha a tésztába is teszünk olajat, az valahogy "taszítja" a serpenyőben lévő olajat, és így végül  maga a palacsinta nem fog az olajba tocsogni)

.6 evőkanál cukor (bízzatok bennem, nem fog leégni!)

.6 tasak vaníliás cukor (mondom NEM fog leégni! :) )

.csípet só

Ok, biztos nem ez a legkalóriaszegényebb   recept, de olyan finom lesz a tészta, hogy azt még akár töltelék nélkül is meg lehet enni (én úgy szoktam..)

Viszont, hogy Anitának, hogy sikerült azt a csokiszószt kikémiáznia... Szerintem még ő sem tudja! Valami fantasztikus lett!

Forró víz, bele a nesquick kakaópor, hozzá margarin és liszt... És kész is volt a szósz, ami már inkább puding volt, de legalább nagyon szépen megmaradt rajta!

Ami a rétegeket illeti: volt itthon házi eper lekvár, igazi eper darabokkal. Ez lett az egyik réteg. Következő réteg kakaó. Viszont a diós réteggel kicsikét bajban voltunk, tekintve, hogy allergiás vagyok rá. Ezért minden 3.réteg ketté lett osztva: egyik fele diós (porcukorral), másik fele mandulás (porcukorral), és így mindenki happy!

Műtét utáni első kontroll

Ma voltam Péternél a műtét utáni első kontrollon. Már nagyon vártam, hogy végre lássam a csajokat! :D
Szerencsére most tényleg teljesen szimmetrikusak! Sokat változtak a műtét óta, jó irányba! Már csak a jobb oldalinak kéne egy ici-picit öblösödnie, és minden király lesz! :) Meg az sem lenne hátrány, ha most szépen hegesedne... Olyan jó lenne megúszni a szteroid kúrát! Péter azt ígérte nem fogok kiszőrösödni tőle, de amilyen szerencsés vagyok...

Fizikailag viszont sajnos nem vagyok a toppon. Fájdalom az már tényleg nagyon minimális. Azért első napon még 2 db cataflám kellett ahhoz, hogy ne kaparjam le a vakolatot. Másnap már csak 1, és utána már be sem vettem.
Azért félek én ettől a gyógyszertől :) Attól tartottam, hogy többet ártok vele a gyomromnak, mint amennyire ténylegesen szükségem lenne fájdalom csillapítóra, úgyhogy inkább összeszorítottam a fogamat.
Viszont sajnos eléggé legyengültem, sokat szédülök, fáj a fejem... És olyan vagyok mint egy mormota :) minden délután alszom a gyerekekkel, és alig bírok este ébren maradni.
Most is kómázok már, úgyhogy sorry ha nem sikerült ha kicsikét összefüggéstelenül írok ma. Megyek is aludni!
Köv. kontroll jövőhét kedd!

Anyu... Pornó sztár vagyok!

Ebben az írásba Mucikám egyik régebbi napló bejegyzése inspirált. Mivel engedélyt kaptam rá, ezért idéznék belőle, hogy mindenki értse, hogy mire gondolok:

"[...] Lehet, h az eletet a hajlektalansag felszamolasanak szenteli. Lehet h nem jar sikerrel, de olyan buszke leszek ra, a cel nemes volta, es a hatalmas szive es elszantsaga miatt. 

Lehet, h par ev mulva kiderul, olyan hangja van, ami altal az emberek boldogabbak lesznek, es enekelni fog estenkent egy kis csendes barban. Nem kell h hires legyen, de aki mar a szivekig hatol mindent elert. 
Lehet, h radobben, a tanc a mindene. Es talalkozik valakivel, aki orult amulattal lesi minden mozdulatat, minden apro kecses lepeset, es szavak, hangok nelkul is sirasra, vagy mosolyra keszteti az embereket, ugy tud tancolni. 
Lehet, h az allatokert mindenre kesz lesz. Es hazahord kigyot bekat, mert a hatalmas szive nem hagyja, h kint azzanak az esoben. 
Lehet, h orvos lesz, aki karoltva Katival szivugyenek tekinti a emberi, haboritatlan szulest, es nok ezreinek ad fantasztikus pillanatokat. 
Lehet, h nem lesz kiugro semmiben. 
Lehet, h az elete az lesz, h a gyerekeinek megadja a legjobbat, aki mindig meleg csaladi feszket varazsol, meleg vacsorat keszit, szivbol szeret, felt, ov, nevel! 
Barhogy, barhogy, barhogy is lesz, egy dolgot remelek! Tegyen barmit, fogjon barmibe, vegul ha csendesen magaba nez, remelem, tiszta szivbol remelem, h boldog lesz. Es akkor en is az leszek.[...]"

Most, hogy Babají már elmúlt 2 éves, már kezdem látni, milyen is lesz a természete, mit szeret, mi érdekli.

Elképzelem őt 5 évesen, balerina szettbe, tütüjében körbe szökkengetve a nappalit.

Elképzelem őt 10 évesen, amikor első csajos pizsiparty-át szervezi, barátnőivel kis csacska titkaikat egymás fülébe súgva.

Elképzelem őt 15 évesen, az első tini szerelmével kéz a kézben mozizva.

Elképzelem őt 20 évesen, valami neves egyetem diákjaként.

Elképzelem őt 25 évesen, diplomásan, párkapcsolatban, úton a közös jövőjük felé, gyereket tervezve...

ÉS ha minden másképpen lesz???

5 évesen rugdosni fog engem.

10 évesen fog először elszökni otthonról

15 évesen már kívülről tudja a Kamaszutrát?  

20 évesen meg hazahozz egy DVD-t, dicsekedni a szakmai sikereivel... Mint pornó sztár?!?

Vagy csak egyszerűen bejelenti, hogy innentől kezdve nem hallunk felőle többet, mert követi valami szekta guruját akivel csoportos öngyilkosságot terveznek a harmadik teliholdkor?

Mi lesz a reakcióm?

Magyar tv-t nem szoktam nézni, inkább csak franciát. Esténként van egy műsor, amit úgy hívnak "Tellement vrai" (Mennyire igaz). Átlagos emberek, nem mindig átlagos életét és döntéseit mutatja be. Pontosan nem tudom, hogy ennek a műsornak a toleranciára való nevelés a lényege, vagy csak szimplán az emberek "kukkolós" hajlamait elégíti ki, de most nem is ez téma.

Ebben a műsorban nem egyszer, nem kétszer voltak olyan anya-lánya párosok, ahol az anyukák segítették a lányuk pornós karrierjét... Együtt mentek a fiatal lánynak tangákat shoppingolni ami majd jól mutat a filmekben, a mama tanácsolta, hogy milyen pózok előnyösek neki, vagy épp együtt választották ki a zenét az esti striptease műsorhoz.

Engem ettől a hideg kiráz, de másfelől... Nem lehet, hogy pont nekik van igazuk? Mindenben a lányuk mellett állni, segíteni a tervei megvalósításában, kibontakozni, kivirulni?

Képzelem kevés anya álmodik arról, hogy ezen a területen építsen karriert a pici lánya... De ha ő így boldog, akkor nem az lenne a feladatunk, hogy mellette álljunk?

De ha ugyan így, ha a lányom egy szekta csapdájába esik... De ő mégis így boldog... Akkor hagynom kell? Tiszteletben tartani a hitét és meggyőződéseit?

Vagy harcolni ellene és a világa ellene?

És ti? Ti ilyen helyzetbe hogyan reagálnátok?

A műtét

Ez is már megint egy olyan sztory, hogy "Hol is kezdjem"?

Igazából még a műtét előtti napon sem voltam benne biztos, hogy másnap sor kerülhet rá. Olyan 70% esélyt láttam arra, hogy elmarad (1* Torok fájás ami nem akart elmúlni. 2* A "női nyavajám" is 4 nap helyett 6 napig tartott, és amíg meg van, addig nem lehet.) Szerencsére csütörtök reggelre minden megszűnt, úgyhogy semmi sem állhatott a műtét útjába.

Elvileg egyre kellett mennem, de csúszás volt, úgyhogy 3 is elmúlt, mire a műtőbe kerültem.
Nos, a műtétről megpróbálok finoman fogalmazni, mert aztán az ujjamra fognak csapni, hogy ez nem egy 18 karikás blog :)
Lábak leszíjazva, karok kifeszítve, szintén kiszíjazva, combomon egy "valami", azzal vagyok állítólag a műtét alatt leszigetelve.
Egy szál bugyiba, picit sem érzem magam kiszolgáltatott helyzetben :D
Jöhet a (jéghideg) betadinos áttörölgetés a köldökömtől a vállamig. Háromszor .. A fogaim csattognak: hideg? Félelem? Adrenalin? Inkább mind a három együtt...
Végre jól betakargatnak, csak az "ikrek" maradnak fedetlenek. 3 zöld lepedő kerül a fejem elé, mint egy függöny, hogy majd ne lássak semmit a műtét alatt.
És várjuk, hogy megérkezzen Péter.
Ezekben a dolgokban az emberek már nem vesznek részt, amikor altatásban végzik a műtétet, ilyenkor már rég morfé karjaiban vannak.
Az egész lidokain injekciókkal kezdődik... 15 db-ot kaptam a jobba, 17-et a balba... Néhány helyen tök jól elérzéstelenített, néhol semmit sem ért... Sajnos ezek a szurik is felérnek egy kínzással... Ahogy jól mélyre kell szúrni, lassan kihúzza, mintha belülről végig égetnének...
Közben persze mondja Péter, hogy milyen ügyes vagyok, nagyon stramm csaj vagyok és innentől kezdve csak engem műtenek (lenne még pár ötletem :D), de gondolom ezt mindenkinek mondja... Valamivel lelket kell önteni az emberbe!

Mivel a jobbal volt több a meló, ezért azzal az oldallal kezdenek. Ott nem "csak" a heget kell kivágni, hanem maga a tokot is, hogy lejjebb tudja hozni az implantátumot. Ha fájdalom nem is nagyon volt, azért csak érezni mindent... Amikor feszítik ki azt a "zsebet", ahogy helyezik az implit, amikor szakadok... Na jó, azért volt olyan, amikor fájt, de talán nem is ez volt a legmegrázóbb lelkileg, hanem amikor éreztem, ahogy a saját vérem csordogál végig a bordámon. Az a jó meleg vér... Az a jó meleg nem kevés vér...
Ha jól éreztem, volt olyan rész, amit égettek... A vágások szélét, talán? Valami olyan szerszámmal ami olyan hangott adott ki mint a hegesztőé szokott, az a pattogós hang. Ez sem volt túl kellemes azokon a részeken ahol nem voltam rendesen elérzéstelenítve.
A műtét első részét, a "szabdalást" fekve végzik, viszont utána felemelnek olyan "félülő" pozícióba, és ekkor...
Csak annyit sikerül kivinnyognom: " Huuuuuu BAKKKKKKKER". Mindenki megdermed: Mi a baj??
"Semmi, csak látok... Mármint mindent látok!"
Igen, ahogy felültettek pont olyan szögbe kerültem a nagy műtős lámpának a burájával, hogy mindent láttam ami tükröződött benne.. Így az én ketté nyílt csöcsömet is...
Péter viccelődött, hogy ne lessek, mert a végén eltanulom tőle a szakmát és itthon a garázsba fogok praktizálni, de mondtam ettől nem kell félnie, nincs az a pénz, hogy én ezt végig nézzem! Aztán csak az emberi kíváncsiság győzött, és végig néztem, sőt! Volt olyan, amikor elmozgatták a lámpát, és olyankor nem láttam, akkor meg azért pánikoltam be, mert nem tudtam, hogy hol tartunk, nem láttam, mi csinál épp...


Egyébként a műtőben elég laza volt a hangulat. Ment a storyzgatás, viccelődés, a rádió. Ez nekem tetszett, kicsit dedramatizálta a szituációt. Csak hát amikor tisztában vagy azzal, hogy fel van nyitva a mellkasod, még egy mélyebb levegőt sem mersz venni, nem hogy nevetni egy jót! :)

A másik cici az már valamivel kevésbé volt fájdalmas, csak itt valamiért még több olyan hely volt, ahol nem érzéstelenültem el kellően.  A vége volt a legbrutálisabb, az utolsó 3 öltés, amikor mindent éreztem... Mikor végre mondta Péter, hogy "na, fellélegezhetsz, ez volt az utolsó", akkor nem tudtam kihagyni, hogy ne mondjam: "Igen, én is úgy láttam a lámpába hogy ez lesz az utolsó". Végre én is mertem kacagni a többiekkel! :)

Utána még úgy ahogy voltam, felállhattam, kimentem megnézni magam a tükörbe (tetszett ami láttam :) ), majd visszafeküdtem, kaptam kötéseket, tapaszokat, melltartót és saját lábamon kisétáltam a műtőből.
Jó érzés volt! Dolgozott bennem az adrenalin és még a lidokain is, így semmi fájdalmat nem éreztem, csak az öröm, hogy túl vagyok rajta!

Túl élteeerm!!!

Már kb. Fél órája kijöttem a műtőből :)
Oh yeah! I did it (again) :D

Nos...
Még nem tudom leírni, hogy mi is volt... Félek, nem lennék túl objektív.
Bár a fájdalom kibírható volt, azért van mit feldolgozni...
Azért aki teheti, az inkább altatásban végeztesse el a plasztikai műtétét ( Nem tudom, hogy akik olvasnak, mióta olvasnak, nem szeretném magam ismételgetni, de ha valaki nem tudja engem miért nem altattak, annak szívesen elmesélem).

Majd holnapra összeszedem a gondolataimat, és mesélek bővebben!

Az anyukád vagyok

Elsősorban az anyukátok vagyok, nem a barátnőtök.

Kémkedni fogok utánatok, leszidni, megőrjíteni, üldözni... A rémálmotok leszek.

De ez csak azért mert SZERETLEK titeket..

Amikor ezt megértitek, akkor tudni fogom, hogy felnőttetek.

Soha nem fogtok találni még egy embert, aki ennyit aggódik értetek, aki ennyit ápol és törődik veletek.

Viszont, ha legalább egyszer nem fogjátok úgy érezni, hogy nagyon utáltok, akkor nem jól csinálom a szülői feladatomat.

♥

IntraLasik után 3 hét

Ma voltam a 3 hetes kontrollon. Sajnos, nem kaptam jó híreket...
Míg 2 hete, a szemeim 80 és 100%-osok voltak, ami azért nem egy olyan tyűűű de jó eredmény, ma már csak 75 és 95-%-osak voltak a szemeim :(
Elég világ vége hangulatom van....
A lebeny az állítólag szép, viszont a száraz szaruhártya okozhatja a gondot, de többet nem tudtak mondani nekem.
Csepegtessek továbbra is sűrűn... Bakker, én már nem csepegtetek, hanem öntöm a műkönyt a szemembe!!
Mától már nem kell a szteroid, lehet ez is javítani fog a helyzeten...
Nagyon remélem...

Ráadásul délután mentem valahova, a kocsiba vettem észre, hogy nincs nálam a szemcsepp. Nem baj, gondoltam én, úgyis 1-1,5 óra alatt megjárjuk...
Na persze....
Több mint 4 óra volt!!! Mire végre hazaértem, már azt hittem kiesnek a szemeim a helyükről!!! Durva volt...

Csak halkan megsúgom: Azt rtl-nél voltunk castingon ( a kódhoz ) Anitával (Zoé babysittere), de annyi titoktartási paragrafus volt a szerződésen, és komoly pénzbírságok... Hogy inkább nem írok semmit :D

A Bécsi fiasco

Nem szépítem, ez tényleg egy katasztrófa volt...
Nem is tudom, hogy hol kezdjem ...
Talán ott, hogy az indulás előtti este jutott Z. eszébe, hogy nincs pótkereke a kocsinak, nem indulhatunk így el. Reggelig úgy is volt, hogy nem megyünk, de akkor eszünkbe jutott, hogy tulajdonképen már a másik kocsit el lehet hozni a szerelőtől, annak viszont van pótkereke. Ezzel a művelettel elég sok időt veszítettünk, már dél volt mire Bécs felé vettük az irányt.
Az csak mellékes, hogy annak a kocsinak aminek nem volt pótkereke kereken 1 hete cseréltük ki a szélvédőjét, mert végig volt repedve. Úton a másik autóért viszont ez a vadi új üveg is kapott  egy kavicsot... Amitől szintén repedni kezdett...

Insomnia vs. Body Shop

Az utolsó bejegyzéshez:

Insomnia vs. Body Shop

1-0

Semmit, de konkrétan SEMMIT nem segített... Ugyan úgy forgolódtam éjjel kettőig, majd hajnal hátkor (mintha érezte volna! Mostanában nyolckor szokott kelni...) ébresztette az egész családot Mademoiselle Babají, egy hatalmas ordítással...

Lehet ma este visszatérek a Hovához, mert elég sűrű lesz ez a hét, nem ártana valamennyit pihenni...

Bárkinek bármi tuti tippje van, ne habozzon!!!

Köszönöm :)

Body shop: Deep sleep

Időnként, sajnos elég rendszeresen, rám jön valami dili, és heteken át nem tudok este elaludni.
Egészen hajnalig forgolódom, mire elaludnék már hajnalodik, manók keltenek, egész nap zombi vagyok, viszont mire lefektetjük este a gyerekeket, az egész kezdődik előröl...
Ilyenkor általában az a megoldás, hogy valami gyógynövényes cucchoz nyúlok, mint pl. a Hova. Ez elég jól szokott hatni, fél órán belül elalszom, viszont ennek az a mellékhatása, hogy másnap ugyan úgy zombi vagyok.
Szóval kell erre valami alternatíva...

Legutóbbi Body Shopos  látogatásnál megakadt a szemem ezen a "deep sleep" permeten. Féltem, túl szép, hogy igaz legyen, de az eladó csajszi nagyon meggyőző volt, hogy az ő anyja is nehezen alszik el, de mióta ezt használja, blablabla... Miért is ne?
Elvileg elég picit a párnára fújni, vagy a ruhára, esetleg a levegőbe vagy közvetlenül a bőrre és indulhat a pizsamaparty! 
Nagyon kíváncsi vagyok a hatására, ma este tesztelem.
Ami még felmerült bennem... Tegyük fel, hogy nálam működik, korán elalszom tőle, jó mélyen, reggel frissen és üdén ébredek... Akkor... Esetleg... Ha mondjuk Babají párnáját is befújnám vele, akkor lehet ő is átaludná az éjszakákat ??? :D
Volt 3 igazán jó éjszakánk, amikor este 8-tól reggel 8-ig aludt egy pisszenés nélkül, de azóta megint elromlott, és kelünk háromszor... Egy próbát megérne...

Nobu

Délben a nobuban ebédeltünk. Már a házassági évfordulónk óta készültünk oda, csak akkor én behisztiztem,  valahogy nem éreztem úgy, hogy akkor nekünk júliusban a 40 fokban pont erre lenne szükségünk (abban a melegben semmi étvágyam nem volt, humorom kiöltözni és beleizzadni, sminkelni, majd érezni, ahogy folyik szét az arcomon... brrrrr... non, merci! :D ).
 Most viszont úgy éreztem: Hajrá!

Szerencsére nem volt olyan puccos, mint amennyire féltem, hogy az lesz. Szerencsére abszolút nem éreztem feszélyezve magamat. Ehhez nagyban hozzájárult a kiszolgáló lány kedvessége és segítőkészsége. Jó tanácsokat kaptunk, minden hülye kérdésünkre válaszolt, stb...

Maga a koncepció nagyon tetszett, hogy mindent amit rendeltünk, az középre teszik, és onnan lehet kivenni a tányéra. Legálisan ehetsz bele a párod tányérjába :D

Nem fogok tudni mindenre emlékezni amit megkóstoltunk, de ami nagyon-nagyon-nagyon ízelt, az az előétel volt: bébi spenót saláta szárított mizóval. Isteni, mindenkinek ki kell próbálni :)

Illetve a vajhal és az avokádós lazacos sushik voltak még a favoritok.

A mangós limonádéról se feledkezzünk meg, igazi mangó püréből.

Ja... És a csoki bento box....

[Na, éhesek vagytok már? :)]  

Mondanom se kell, majdnem kipukkantunk a végére!

A végére egy icipici rossz pont: Mire végeztünk, és elkértük a számlát, addigra pont megérkezett Andy Vajna, és ettől akkora stresszbe jöttek az alkalmazottak, hogy hirtelen mindenki más megszűnt létezni. A végén persze bocsánatot kért a leányzó, hogy " a főnök nem szeret várni, elnézést",  amit Z. elütött egy : "Senki nem szeret várni [mosoly]"-al.

Azért megkapta a megérdemelt borravalóját.

Még biztos máskor is visszatérünk!

Volt egy álmom...

Nagyon sokszor hallani azt a közhelyet, hogy " az igazi gyerek, soha nem lesz olyan, mint az a gyerek akit megálmodunk magamnak", és sok más hasonló bölcsességeket...

Minnél jobban telik az idő, annál jobban be kell látnom, hogy van ebben valami...

Bumbus és Babají tényleg nem olyanok, mint a gyerekek akiket álmodtam magamnak.

Ők annál sokkal jobbak, mint amit el tudtam volna képzelni! :)

Gyerekszáj

Bumbus: " Anya, én szeretlek! De nem picikét, hanem EGÉSZEN! Inkább picikét is, de egészen is!"

Reggel megyek be Babají szobájába. Már ég nála az éjjeli lámpa, ő ágya közepén ül, Hello Kittyket felsorakoztatta maga elé. Kérdezem tőle: "Hát Zoébaba, te mit csinálsz?" . Válasz: " Cicálok anya!" :)

Bumbus: "Anya, én tudom, hogy nem szabad olyat mondani, hogy [sóhaj] hülye!... Én soha nem mondok neked olyat, hogy [sóhaj] hülye!... Apának sem mondok olyat, hogy [sóhaj] hülye."

Elmegyünk egy kerítés melett, ahol ugat egy kutya, Babají: " Anyaaa! Nééézd! Ott egy kutyváú"

Épp könnyekig meghatódva nézem, ahogy Bumbus átszellemülve tologatja az autókat  : "Bumbuska, szerelek!" Erre jön a válasz: "Várjál, most játszom, majd utána én is szeretlek!"

Bumbuska lemaradt sétaközben (kb. fél lépést): " El fogtok hagyni engem ?!?"

Olala! :)

Mademoiselle Zoé és a Hello Kittys gyűrűk!

Nézem, nézem... Már nem baba, nem :(

Facebook

Éppen ennek a blognak próbálok facebookos oldalt csinálni...
Elvileg már meg is csináltam, az már kérdés, hogy linket nem tudok adni hozzá, mert fogalmam sincs, hogy azt hol találom meg :)
Fuuu... Most nagyon gyökérnek érzem magam! Szerintem már a 10 éves gyerekek profi facebookozók, csak én vagyok ilyen antitalentum...
SEGÍTSÉÉÉG! :)

......................................................................

Probléma megoldva! :)

Kényeztetés

A szemműtét óta elégé leamortizáltnak éreztem (érzem) magam. Az első héten egyszerűen szürke volt az arcom, szinte színtelen a szám... Hajat mosni sem lehet úgy ahogy szeretném, sminkelni meg aztán pláne nem... Már sokszor magamra sem ismerek amikor belenézek a tükörbe...
Normál esetben sem vagyok annyira kibékülve önmagammal (pedig most már ideje lenne elfogadni, ha nem is megszeretni, amit dobott a gép, mert bizony, ez már jobb nem lesz! :D ), de most konkrétan sírni tudnék...

Úgyhogy ma pont kapóra jött egy kis túra a szépségszalonba!

Körmök:
Végre lecseréltem a Ferrari piros körmöket, egy ombre inspirálta fekete/barna kombinációra.
Körömlakból viszonylag egyszerű ombre körmöt varázsolni ( összesen kell hozzá két köröm lakk és egy szivacs. A két színből egy felületre csinálunk 1-1 pacát, ahol összeérnek ott össze maszatolni, összemosni. Majd nincs más hátra, mint belemártani a szivacsot, és mint egy nyomdát rátenni a saját körömre. Voilá!), de zseléből már nem annyira... Azért Betti ügyes lány, és megoldotta! :)

 Kozmetikus:
Ez is egy külön bűvész mutatvány volt...
Víz nem érheti a szemem, szaunázni 6 hétig nem szaunázhatok, ezért gondoltam a gőzölés és biztosan tiltó listán van. Akkor mi legyen? Gőzöljünk, de napszemüvegben! Sőt, a biztonság kedvéért még tettünk vatta korongokat is a szemem és a szemüvegem közzé, hogy tutira ne érje semmi olyan a szememet, aminek nem kéne! :)

Fodrász:
Természetesen végig panaszkodtam a kozmetikázást szegény Juditnak, hogy mennyire sz@rkupacnak érzem magam, és ráadásul így a hajam, meg úgy a hajam... Ezért az új fodrászcsaj, akit én eddig nem ismertem, felajánlotta, hogy ő szívesen megmosná és beszárítaná a hajamat.
Először kicsit szkeptikus voltam, amikor megláttam a Syoss sampont és balzsamot, de minden mindegy alapon hagytam magam.
Nem bántam meg! :)
Kíváncsi voltam, hogy hogy állna nekem ez az ombre haj hullámosan. Nekem bejön! Kár, hogy már elkezdte kirúgni magát :(

[Fejem az borzalmas, de most csak ilyen van :D Elférne rajtam az a smink... még 13 nap! :D]

Zoé buli [Beszámoló]

Lassan elcsendesedik a ház, most már hátha lesz időm egy beszámolóra is :)

Előző este, miután lefektettük a kicsiket, neki álltunk Z.-vel és Marcival a lufik felfújásának. Igen ám, de akkor ért a sokk minket, hogy: 1. Ezek mini lufik :S Én, aki arról álmodtam, hogy beterítik majd a lufik az egész nappalit... Azzal a 40 darab öklömnyi nagyságú sz@rral...

2. Nem elég, hogy nehezen lehetett felfújni őket, még sorra csattantak szét a pofákba! Hiába ügyeltünk arra, hogy ne fújjuk tőle őket, mégis pukkadtak ki...

KIK-be ne vegyetek lufit... Soha.

Mivel Z. látta, hogy nagyon a szívemre veszem a dolgot, ezért elindult este nyolckor a Marcival a Tescoba. Természetesen, ott nem volt, csak fekete lufi... Nem épp babazsúr kompatibilis...

Szerencsére, még nyitva volt egy játékbolt, ahol az eladó csaj rájuk tukmált valami csúcs minőségű lufit... kb. 30 db-ot röpke hétezer forintért... De biztosította róla őket, hogy ezek nem fognak csak úgy szétdurranni... 

Ennek mi lett az eredménye???

Szerintem kb. 5 szívrohamot kaptunk Z.-vel az éjszaka folyamán, amikor csak úgy maguktól pukkantgattak szét a lufik!!! (És akkor csoda, hogy parázok a szellemektől?!?).

Másnap reggel Z.-nek még volt egy köre ebbe az üzletbe, amikor észrevettem, hogy csak 1db Hello Kittys terítőnk van, de két asztalunk összetolva. Nem tudta szó nélkül hagyni az éjszaka történteket, de az eladó csaj erre csak annyit mondott: " Ezek a lufik már csak ilyenek!" :D Humora az van...

Nagyon izgultam, hogy mire megérkeznek a vendégek, minden készen legyen, rend legyen, dekoráció a helyén, időben elkészüljön az ebéd (majdnem sikerült :) ), mert unokatesóméknak időre kellett menniük... De azt hiszem egészen ügyes voltam :)

Legalábbis a családom hálásabb közönség volt, mint múltkor anyóspajtiék! Bár szerintem a familynek már az nagy szó volt, hogy fakanál van a kezembe, csinálhattam volna csak egy rántottát, akkor is el lettek volna ájulva tőlem :D

Kíváncsi voltam, hogy vajon Babají mennyit fog felfogni az egész felhajtásból? Mennyire fogja érezni, hogy ez most róla szól?

Már jóval napokkal-hetekkel előtte minden nap meséltem neki, hogy majd lesz bulija, őt fogjuk ünnepelni, lesz torta meg ajándék, stb... És mindig sorra vettük együtt a vendég listát, hogy kiket szeretne meghívni!

Mindig kérdeztem, hogy fogsz bulizni? Erre tapsolt és ugrált :)

Nagyon élvezte a zsivajt, ahogy a sok gyerek rohangált körülötte. De ami számomra a legmeghatóbb volt, hogy milyen aranyosan viselkedett Mimamával (az én nagy mamám, az ő dédinagymamája). Kereste a társaságát, vitt neki gumicukrot (ez nagy szó, ha valakivel osztozkodik rajta!), megmutatta neki miket kapott szülinapjára. Cuki volt!

Egy elkapott pillanatkép: 

Zoé miután megette a saját ebédjét, átült Marci helyére, és megette a maradékokat :D

Ezt még muszáj elmesélnem:

Kb. három órakor mentek el az utolsó vendégek. Nagyon ki voltunk purcanva, mindannyian lefeküdtünk aludni délután: " A rendrakás várhat!" 

Este viszont amíg én fönt játszottam a gyerekekkel Z. elmosogatott, elpakolt, eltakarított, kidobott amit kellett... Mind ezt teljesen egyedül! Mire lejöttem makulátlan rend volt, mintha soha nem is lett volna banzai !

Le a kalappal előtte! :)

Karácsonyi vásár!

Lehet, még nem mondtam elégszer: Teljesen karácsonyi lázban égek! De már nem most... Vagy egy hónapja :)

Z. már előre fél. amikor egy auchan vagy ikea közelébe megyünk, hogy már megint milyen dekoráció(k)ra fogom azt mondani visítva fejhangon hogy "Jáj! PONT ilyen kell neküüüünk!!!".

Szegény gyerekek sem maradni ki a jóból: egész hétvégén a "George majom karácsonyát", "Karácsony Arthur" és a "Jágkorszak Karácsony"-t néztük. Nem csoda, ha már ők is állandóan a Mikulást és a Télapót (nem, nem a Jézuskát... Nálunk télapó van :) ) várják!

Évek óta türelmesen vártam, hogy a gyerekek végre elég nagyok legyenek egy Bécsi adventi vásárhoz. Azt hiszem, idén végre eljött a mi időnk!

Igen ám, de... Mert, hogy nálunk mindig van egy DE...

De nekem november 22.-én lesz a műtétem... Utána 3 hétig sehova, de utána is még legalább 3 hétig csak óvatosan.... Addigra meg pont karácsony lesz, sőt, inkább Szilveszter!

Már kezdtem feladni a reményt, DeEEEeeeeEE...

Csináltam egy kis kutatást, és kiderült, hogy a Bécsi adventi vásárok többsége már most hétvégén nyit!!!

Juhu! Vigyázat Bécs! Jövünk!

Zoé buli [Képek]

[ Tudom, nem ez a lényeg.. De iszonyatosan frusztrál, hogy nem sminkelhetek... Normál esetben sem szoktam úgy kinézni, mint egy két lábon járó festék bolt, de ez a mostani állapot :S]

Mozi

Ma Zoé szülinapi bulijáról szerettem volna írni, de nem megy a net itthon, csak telefonról tudok jönni. Képek nélkül meg nem az igazi... Remélem holnapra meggyógyul a net!

Akkor addig egy olyan téma, amihez nem kell kép!
A mozi, a filmek!

Z.-vel nagy mozi rajongók vagyunk! Mikor megyünk moziba, mindig állunk a műsor előtt: "Már láttuk, láttuk... Ezt is láttuk... Láttuk-láttuk-láttuk". :)
Kb. Hetente egyszer jutunk el moziba (néha kétszer, esetleg háromszor... De volt olyan, hogy 5 filmet megnéztünk egy hétvége alatt zsinorba, popcorn és nachos-on élve :D ).
Ez a közös hobby akkor kezdődhetett, amikor terhes lettem Bumbussal. Mivel a sok róka-móka miatt n tudtam a wc-től 10m-re messzebb menni (majd az ebből kifolyólag kialakúlt gyengeség miatt), ezért sok szórakozási lehetőségünk nem maradt a monopolin és DVD-zésen kívül.
A napjaink úgy teltek, hogy Z. elindult reggel dolgozni, hazafélé beugrott a DVD kölcsönzőbe, hozott 3 filmet, amit mi zsinórban meg is néztünk.
Többnyire horror filmeket hozott... Szerintem 99,999%-ba biztos!
Biztos a terhességi hormonok, de imádtam :)
Hiába a napi horror adag, nyugodtan aludtam éjszaka, soha nem kavart fel, nem pörögtem a filmeken... Megnéztük és kész!
Amikor megszületett Bumbus és újra mobilis lettem, akkor kezdődött a heti egy mozi (+shopping, of course! :D ). Akkor azért mindenevők voltunk, de még mindig horror volt a favorit.
Aztán jött Babají, és az ő születése után megint beszorultunk egy időre a tv elé, amíg mademoiselle szopizott. És megint jött a horror dömping!
Itt azért már volt olyan, hogy 1-2 film után nyugtalanabb éjszakánk volt! Sőt... A "Mártírok"-ból még a mai napig be-be villan 1-1 jelenet...

Pár hónapja Z. bevezetett egy szabályt, miután tényleg sok álmatlan éjszakánk volt, hogy horrort csak délelőtt nézünk, amit utána szigorúan leöblítünk egy idióta amerikai vígjátékkal!
Ez működött is... Egy ideig...
De már a vígjátékok se vonják el a figyelmünket...
Már a "Démoni doboz" is megviselt (leginkább azért mert álítólag igaz történet...), de ami a kegyelem döfést adta, az a paranormal activity (parajelenségek) volt...
Első részét akkor láttuk amikor terhes voltam Bumbussal.
Másodikat akkor amikor terhes voltam Babajíval...
A hetekben láttam, hogy kijött a 4. rész, nekünk meg kimaradt a 3., biztos akkor volt, amikor fél évig nem jutottunk el moziba... Gyorsan pótoljuk be!!
Ez egy hete volt...
Azóta nem alszom.
Félek a sötétbe.
Riadok minden egyes reccsenésre.
Félek egyedül lenni.
Megijedek az árnyékoktól...
Ragozzam még???

Z.-nek már mondtam, hogy vegyen nekem enciklopédiát... Vagy qrva okos leszek rövid időn belűl, vagy végre alszom egy jót!

Minden esetre: NINCS TÖBB HORROR, NINCS TÖBB VÉRES, NINCS TÖBB ERŐSZAKOS FILM!!!!
Kész, vége!
Innentől kezdve csak vígjáték és rajzfilm!
[Bár jövőhéten jön ki az új alkonyat. Nem vígjáték... De belefér! ;) ]

Sajnos eddig itt tartunk:
Csütörtök mozi: az új Asterix és Obelix.. 40 perc után kijöttünk a filmről... Még soha nem csináltunk ilyet, de ez valami kegyetlen volt!
Illetve, ma lesz a 4.-este, hogy megpróbálom  megnézni az "Életre valók"-at....
Ez ugyan jó film, de annyira kikapcsol, hogy 10 perc, és elalszom! :)

Mikulás!

Idén kicsit hamarabb jött hozzánk a mikulás (mármint Z.-hez és hozzám, gyerekeknél majd normális időpontban jelentkezik), de ezt abszolút nem bánom :)

A Cirque du Soleil féle Michael Jackson előadás inkább Z. kedvéért van (bár pár évvel ezelőtt még Amerikában láttam egy Cirque du soleil előadást, és akkor megfogadtam, ha majd még lesz rá lehetőségem, akkor nem hagyom ki! )

A másik, ha Havasi, az viszont az én kedvemért, és nem kis meglepetést okozott nekem Z. azzal, hogy könyörgés nélkül belement :D

Kicsikét hatás vadász az előzetes, de annyira... WOW! :)

Szombat délelőtt, hárman

Hiába van szombat, ma mégis munka nap van, Marci iskolába, Z. könyvelőnél... Csak Bumbusnak, Babajínak és nekem van igazi week-end :)

Úgy döntöttünk, hogy kimegyünk a Duna partra kacsát etetni... Igen... A ködbe, a 4fokba....

Hát, nem igazán jártunk sikerrel! Kacsát nem találtunk, ellenben jól befagyott a s...-ünk :)

Itt még minden happy, fázunk, de azért lelkesek vagyunk!

Hát nem idilli? Bumbuska viszi a szatyrot a kenyérrel a kacsáknak :)

Csalódottan, durcásan, átfagyva... Hazafelé ballagva...

Majd legközelebb....

Juj, az éjszakánkról még pár sort az éjszakánkról, amíg el nem felejtem...

2 hónapja lakunk ebbe a házba. Fent vannak a gyerekszobák, lent pedig a mi szobánk. Eddig mi nem használtuk a mi hálószobánkat, mert nehéz volt elszakadni a gyerekektől ( 1, nem akartuk, hogy fáljenek egyedül fent az emeleten. 2, Babají még mindig többször kell fel egy éjszaka, nem volt humorom éjjel fel-le mászkálni a lépcsőkön), ezért mi is fent aludtunk, a fenti nappaliban egy kihúzhatós kanapén... Marha kényelmes volt 2 hónapig :D

Mikor már mind a kettőnknek eléggé fájt a dereka ahhoz, hogy belássuk ez így nem mehet tovább végre leköltöztünk a szobánkba Z.-vel.

Ez a pillanat most kedden jött el, azóta hol egyszer, hol kétszer kell felrohannom Babajíhoz az éjszaka közepén. nem túl kellemes, de kibírható!

Most este viszont letettük őket aludni a megszokott időpontba, viszonylag korán mi is elaludtunk ... Majd hírtelen reggel 8 óra volt és arra riadtam, hogy hol vannak a gyerekek?!?

Soha nem alszanak reggel 8-ig, az meg még gyanúsabb volt, hogy Babají nem ébredt fel egész éjszaka...

Amikor kimentem a szobánkból akkor vettem észre, hogy a lépcsőház ajtaja csukva volt éjszaka (mindig nyitva hagyom, hogy meghalljam őket).

Úgyhogy most nem tudom mi van!

Csoda történt, és reggelig aludtak egy nyikkanás nélkül? Olyan sokáig mint soha?

Vagy egyszerűen én nem hallottam őket???

Bár ha Zoé elkezdi a hisztit, van olyan erős orgánuma, hogy a hallottakat felkelti, úgyhogy csak meghallottam volna...

Azt hiszem ez már rejtély marad...

Minden esetre én kialudtam magam, de azért ma este figyelni fogok, hogy nyitva maradjon az ajtó! :)

Még egy kis kép, a reggelünkről:

Babají épp molesztálja a cicát, amíg Bumbus lelkesen eteti a pónit, és élvezi, hogy "Maminak" hívja :)

Anita a kreatív!

Anita a gyerekek babysitter-e. Kedves, fiatal, türelmes, lelkes, de ami a legfontosabb: nagyon szeretik őt a gyerekek!

Ráadásul nagyon kreatív! Ezt most is bebizonyította Zoé szülinapi ajándékával:

csinált papírból tortát, és minden kis szeletbe pici meglepit rejtett (olvadós rágógumit, gyertya, hogy legyen mit elfújni, hello kitty rajz, kutyus kép, stb... Mindenféle olyat, amiről tudta, hogy nagyon fog tetszeni Babajínak)

Hát nem aranyos? :)

Zoé napja

A tegnapi nap teljes mértékben Babajíról szólt. Elején nem is értette, nem is tetszett neki igazán a felhajtás... Reggel úgy mentünk be a szobájába Bumbussal, hogy énekeltük a Boldog születésnapot, de ő mérgesen ránk szólt  hogy "Neee!" (ez sokat elárul az énekhangunkról :D). Amikor lehoztam a napaliba, és meglátta az apját a "Happy Birthday" felírat alatt, kezében egy szív alakú lufi, akkor kezdte el érteni, hogy miről is van szó. Viszont onnantól kezdve már tőle zengett a ház, hogy "Bódog-Bódog Babají!".

Bumbust sem vittük oviba, hogy egész nap együtt lehessünk.

Délelőtt elmentünk a játszóházba.

Azt hiszem jól érezték magukat :)

 Délben pedig Bunny tisztelt meg minket jelenjétével :)

Olyan cuki tortát kapott Babají szülinapjára. hogy csak na! Természetesen Hello Kittys, rózsaszín, pillangós... Igazi csajszis torta volt! Este is kellett még gyertyát tenni rá, és még elfujta legalább 15.ször (Bumbus meg 10.szer..)

Kapott még egy nagyon cuki pónit (Pinky Pie névre hallgat :) ), ami beszél, nevett, eszik, puszikat oszt, járni tanúl. Tetszett neki, de az az igazság, hogy Domiból jobban kihozta az anyai ösztönöket! Teljesen oda van a póniért (öcsém volt ilyen gyerekként: én pici pónim, barbie baba, kis hableány... De mára meg egy hülyére gyúrt macsó, úgyhogy nem aggódok :D)

Délutáni alvás után, meg mi köszöntöttük fel Zoét.

Amíg aludtak összeszereltük Bunnyval Zoé kastélyát (nem nekem való ez a szerelgetés... Semmi logika nem volt benne, jól le is izzadtam mire megállt a sátor..), benne elrejtettem az ajándékokat.

AMikor felébredtek, az volt a feladat, hogy keressék meg az ajándékokat!

Nagy volt az öröm, úgyhogy szinte egy használható fényképet nem sikerült összehoznom :D

Fürdésig az új játékokkal játszottunk.

Így telt Babají második szülinapja!

Pontosabban ez csak még egy elő-szülinap volt, vasárnap lesz az igazi buli! Nagyon izgulok, mivel nem lett belőlem még mindig konyhatündér, sem minta háziasszony, mégis majdnem 20 emberre kéne ünnepi ebédet varázsolni... Jáj :S

Legalább jó lesz főpróbának, mert úgy néz ki, hogy idén nálunk lesz a családi karácsonyi vacsora december 24.-én.