Miután hazaértünk, sok bepótolni valóm akadt, ezért nem nagyon tudtam írni. Majd egy hét múlva jött egy betegség hullám, ami végig söpört a famílián. Szerencsére semmi komoly, egy kis takony, kis rekedtség, köhögés... Azért majdnem egy hétig elhúzódott mire mind kimásztunk belőle.
Majd szombat reggel arra keltünk, hogy a kicsik egyszerre hánytak... Szinkron hányás... Tandem hányás... Fantasztikus volt...
Mivel a gyerekorvosunk nem vette fel a telefont, ezért elindultunk a Heim Pálba. Már majdnem kint voltunk a városból, amikor Bumbus összehányta magát, és fordulhattunk vissza... Miután újra elindultunk, félúton újra jött a róka, de már nem mentünk vissza.
Doki szerint vírusos gyomor gyulladás (nem hittem, hogy van ilyen, ezt még nem hallottam, de google barátom szerint tényleg létezik), kaptunk rá kúpot, azt ígérte már délutánra nem lesz semmi bajuk... Aham...
4 napig folyamatosan hánytak... Napi 5 mosást indítottunk, már nem volt tiszta ágynemű garnitúránk, ahogy száradtak, úgy húztam is fel, nagyon rossz volt szegénykéimnek.
[ Itt még ezt meg kell jegyeznem: Mielőtt elkezdtek hányni, pont az előtt este próbálták ki először az itthoni jacuzzit. Amikor hajnalban először hallottam őket hányni, máris arra gondoltam, hogy tuti nyeltek abból a klóros vízből. Mintha Zoé hallotta volna a gondolataimat, benyitok a szobájába:" Blőőőőőáááá... Anya jó volt a jacuzzi, megyünk ma is? Blőőőőőááááá" :) ]
Végre meggyógyultak a gyerekek is, de még oviba nem mertem elengedni őket, hadd erősödjenek meg. Viszont volt jegyünk a Cirque du soleil-ra, tekintve, hogy középen a 3. sorba, ezért elég drága, nem akartuk veszni hagyni (bár nagyon ki voltunk purcanva mind a ketten Z.-vel). Gondoltam már nem lehet baj, eddig nem engedtem se bejárónőt, se senkit a ház közelébe, de most megkértem a babysittert, hogy akkor este pár órára...
Szünetben felhívom, hogy minden rendben, de sajnos nincs.... Rajta jött ki a hányós vírus :S Szerencsére anyukája a közelben lakik, átjött tartani benne a lelket. Bár legszívesebben rohantam volna haza, azért végig néztük az előadást ( ami egyébként fantasztikus volt).
Következő nap rajtam volt a sor....
Szerencsére hétvége volt, így anyuhoz átmentek a gyerekek, és tudtam nyugiba agonizálni...
3 nap: alvás, hányás, alvás, hányás... Nagyon legyengültem....
ÉS, mivel szeretem halmozni az élvezeteket: egyik nap épp siettem, kiérjek a rókamóka előtt, amikor is beleakadt a kis lábujjam az ágylábába... Az ágyláb nyert, lábujjam tört el :S
Mivel még alig álltam a lábamon, vasárnap csak Z. ment el a gyerekekért. Amikor hazaértek, mondta, hogy neki gyanús a Bumbus, mert végig azt mondogatta, hogy fázik, és siessenek haza, mert aludni szeretne.
38 fokos láz :(
Hurrá... Pont a farsang hetén ( az oviba nálunk egy hétig tart a farsang, minden nap más tematikával: arcfestős nap, jelmezes nap, pizsamaparty nap, stb..). Babajínak még nem volt semmi baja, és bár sejtettem, hogy nem sokára ő is követi a bátyát hétfőn elengedtem oviba, élvezze még amíg tudja...
Hétfőn mire mentünk érte az oviba már ő is lázas volt... Viszont sok élménye volt, mesélte (a maga kis 2 éves nyelvén) hogy milyen lufis játékokat játszottak.
Kedden elkezdtünk az antibiotikum kúrát (plusz köhögésre ambroxol, orrfolyásra fenistil csepp, lázra nurofen vagy cataflan csepp, kalcimusc, antibiotikumos orrcsepp stb... Egész nap adagolom beléjük a gyógyszereket...).
Most, hogy lejárt az antibiotikum kúra már nem lázasak, nem bágyadtak, de még ugyan annyira folyik taknyuk nyáluk, illettve eszméletlenül köhögnek...
Már nagyon várják így több mint 2 hét kihagyása után az ovit, de félek még egy ideig itthon fogunk raboskodni :(
Már én is kezdek picit befordulni, hogy lassan 3 hete ( a Cirque du soleil, illetve a gyerekorvost leszámítva), nem ettem ki a lábamat itthonról, mert hol a manókat ápoltam, hol saját magam... Bár most tény, hogy nem én vagyok a fontos, de így a kötél idegeim picit meglazulnak, és nem viselem annyira jól a napi háromszori közel harcot amit mind két gyerekkel kell vívnom az orrszíváskor...
Tavasz, hol vagy mááááár??? :)
Egy hetem február 8.-án mentünk volna Egyptomba, de szerencsére eltoltuk 2 héttel az utazást, mert nagyon összejöttek a dolgok Z.-nek. Még jó, hogy nem ott jött rá a gyerekekre ez a lázasdi dolog... Az még szuperebb lett volna!
A kép a sokkos Babajíról, élete első antibiotikum és orrszívása után... Percekig csak ült utána az ölembe, szorosan belém kapaszkodva...
Mindig is nagyon anyás volt, amit nem gondoltam volna, hogy még fokozni lehet, de ezek szerint még lehet... Amikor nagyon beteg volt, akkor még szóba sem nagyon akart állni senki mással, nem hogy ételt fogadjon el mástól. Hogy valaki felvegye? Elképzelhetetlen... :)
