Boldog Karácsonyt mindenkinek!

Kicsikét megkésve, de mindenkinek Boldog Karácsonyt kívánunk ezzel a kis videóval:

A karácsony nagyon jól sikerült, de mostanra érzem azt, hogy teljesen kimerültem... Pedig még közel sincs vége a hajtásnak!
Este még jönnek barátok vacsorázni, holnap irány Visegrád, 3 napos wellness (ami a 3 gyerekkel közel sem lesz pihentető :D), majd szilveszteri házibuli nálunk... Ha ez még nem lenne elég, akkor Január 2.-án este megyünk Z.-vel színházba.. Arról nem beszélve, hogy 11.-én meg utazunk Mallorcára a gyerekekkel, amire szintén kéne elkezdeni bepakolni... És a profetional project-et még nem is említettem... Van valakinek időtágító szerkezete? Kölcsön adhatná :)

Beszoktatás az oviba

Ha ezt egyáltalán lehet annak nevezni???

Tegnap reggel vittük először Babajít. Már nagyon várta, nagyon izgatott volt!
Megkapta a jelét: gyöngysor! Azt hiszem, illik ehhez a mini nőcihez :D
Hogy utána mi is történt, nehéz leírni, mert nagyon gyors volt az egész...
Megjelent két kislány (a két Emma :) ), kézen fogták Babajít és elvitték... Se puszi, se pá, otthagyott minket...
Utána szerettem volna menni elköszöni, de az ovónéni az utamba állt, hogy ne zavarjam meg a gyereket. Így hát menni kellett..
Hazafelé kaptam egy kisebb pánik rohamot, hogy vajon szóltam e az óvónőnek, hogyha Zoé a "nunit" keresi, az a cumi??? De Z. nem engedte, hogy zaklassam őket telefonon :)
Kb. 2 órával később hívtak az oviból, hogy nincs még véletlenül 1-2 gyerekünk? Olyan tündéri a Babají, hogy nagyon jó hatással van az egész csoportra (bár ezt eddig is tudtam, hogy egy igazi kis bűbáj a lányom, azért jól esik ezt máshonnan is halani :D ).
Délbe mentem értük (persze Bumbust is elhoztam az oviból), de mint ahogy sejtettem, nehezen tudtam rávenni, hogy induljunk haza.
 [Az már más kérdés, hogy itthon aztán kitört az apocalypsis... Az egész nap elfojtott  rosszaság itthon jött ki egyszerre mind a két gyerekből]

Ma reggel meg már úgy ment az oviba, hogy vitte magával az alvós cicáját, ő bent fog aludni délután... Egy próbát megér- gondoltam, ha valami baj van, akkor úgy is érte megyek, kocsival 3 perc alatt ott vagyok.
Szerencsére 1kor jött az SMS-es, hogy már szépen alszik!

Büszke vagyok rá, hogy ilyen könnyen vette ezt az akadályt is :)
Olyan nagy lány már!

De ami a legszuperebb az egészben: Most, hogy már nem megy egyedül oviba Bumbusom, azóta ő is dalolva megy be, teljesen elhagyta a "szeparációs nyikorgást" (én ezt már csak így hívom... Amikor semmi baja nincs, mosolyog, nevetgél, viszont amikor menne be a terembe hirtelen elkezd nyüszögni..).

Újra itt!

Ezer millió bocsi, az eltűnésemért és hűtlenkedésemért, és persze millió egy köszönet az aggódó üzikért, leginkább Szuzinak és Bunnynak.
Picikét eltűntem, de erre most nagy szükségem volt... Kicsi levegő, kicsit átgondolni a dolgokat...

A műtét után röviddel kicsikét ( na jó, környezetem szerint nagyon :D ) letargikus állapotba estem. Ezzel kapcsolatban megnyugtatott az orvosom, hogy ez műtétek után teljesen normális és szokványos, szépen lassan kimászok majd belőle.
Mégis gondolkodásra kényszerített:
-Van két gyönyörű, okos és egészséges imádni való gyerekem.
-Van egy klassz férjem
-A családommal is mostmár felhőtlen a viszonyom
-Egészségesek vagyunk
-Nincsenek anyagi gondjaik, nincs min idegeskednünk valójában...
(Ezt most mind gyorsan lekopogtam :) )
 boldog vagyok? Többnyire igen, de....
És ott az a "DE", ami már évek óta motoszkál bennem és nem engedi, hogy felhőtlenül örüljek mind ennek...
Sokáig nem is tudtam megfogalmazni, hogy mi is zavar engem valójában, nehezen tettem rá a szavakat erre az érzésre, de végre sikerült...
Zavar, hogy én csak én csak "valakinek a valakije vagyok", értsd: a gyerekek anyukája, a Z. felesége, stb... De én igazából, mint individuum úgy érzem, hogy leginkább senki vagyok...
Nem csak a magán/családi életben szeretnék sikeres lenni, hanem szeretnék karriert, szeretnék sikereket elérni, szeretném ha elismernék a munkámat (most úgy vezettem ezt a dolgot fel, mintha kb. a rák ellenszerét szeretném kutatni. ).

Miután ezt meg tudtam fogalmazni, ki kellett, hogy találjam milyen úton szeretnék elindulni, hogy tudom ezeket a dolgokat megvalósítani....
Szerencsére mára már ez is körvonalazódott, szépen haladunk előre....

Sőt, már annyira előre szaladtunk, hogy holnap viszem Babajít beszoktatni az oviba. Szerencsére ő ezt nagyon várja már, igazából, szinte ő volt az, aki már egy ideje kérte. hogy mehessen Bumbussal :)

Szóval ez van most nálunk, ezért nem jelentkeztem ilyen sokáig. Igazából időm sem engedte, de 1-2 fontosabb eseményt majd megpróbálok utólag megörökíteni.
Viszont valószínűleg ezentúl sem fogok tudni napi szinten írni, de azért igyekezni fogok :)

Pusz, mindnekinek!

I.U: Konkrétumot még azért nem írok, mert nem szeretnék inni előre a medve bőrére. Volt már olyan tervem amit elkiabáltam, azt hittem már semmi nem állhat az utamba, aztán az utolsó utáni percben nagyon csúnyán át lettem verve... Bár tudom, hogy most nem így lesz (átverés), de azért még egy ideig ezt megtartanám magamnak...