Nem voltam ma túl aktív...
Ennek egy oka van: nem tudnék semmi jóról írni, panaszkodni meg nem nagyon szeretnék...
A lényeg: már hétfőn este éreztem, hogy valami nem jó, de akkor azt hittem, hogy elaludtam a derekamat, aztán ez tegnap estére annyira fokozódott, hogy állni alig bírtam, és rájöttem, hogy nem a derekam fáj, hanem a vesém.... Este megjártuk az ügyeletet, vagy vesekő, vagy a vesém nem bírja a szteroidokat amik a szemcseppben vannak (ennek kisebb a valószinűsége, mert nagyon kis dózisról van szó), vagy passz...
Kaptam beutalót uh-ra, de egésznap b@szták felvenni a telefont a János kórházba, és van egy gyanúm, hogy holnap, november elsején sem fogják...
Sz@rúl vagyok, fáj, hányingerem van, gyenge vagyok, sápadt vagyok, nyaf nyaf nyaf....
Hab a tortán: egyre rosszabbul látok...
Most nem tudom, hogy ez egy normális folyamat vagy sem... Minden esetre én betartom az összes utasítást...
Meg látjuk (vagy sem...)!
Ez most egy ilyen nap volt, remélem holnap jobb lesz...
2012. október 31., szerda
2012. október 30., kedd
Házi vitaminos gumimaci (nem csak) gyerekeknek
Mivel nem tudtam rávenni a szememet a pihenésre, gondoltam akár hasznosan is eltölthetem az időt.
Mint a legtöbb háztartásban nálunk is tiltó listán van a gumimaci ( tartósítószerek, cukor, színezék... Soroljam még??). Eddig a gumicukor nálunk egyenlő volt a jutalom falatkákkal, ami nem a legokosabb dolog, ez csak olaj volt a tűzre, hogy még érdekesebb legyen a gyerekeknek a tiltott édesség.
Ezért (spártai nevelési módszerek, ugye Bunnykám? :D) teljesen kiiktattuk a gumicukrokat itthonról. Ez fel sem tűnt a gyerekeknek (nyilván nem volt ünnepélyes kitoloncolás, hanem csak szépen csendbe megbeszéltük Z.-vel, hogy ilyet nem vesszünk többé a gyerekeknek), és nem is hiányolták a gumimacikat, egészen pár nappal ez előttig, amikor is Zoé elkezdte az édességes szekrény előtt állva, hogy "Gummmiiii??? Gumiiiiiikaaaaaa???"... Azóta ezt minden nap...
Úgyhogy elkezdtem kutakodni és ez lett belőle:
Házi vitaminos gumicukor!
Hozzávalók:
8 kiskanál zselatin por
Fél bögre gyümölcslé (frissen facsart vagy bolti, hozzáadott cukor nélkül, de nem ananászlé)
2 evőkanál méz (opcionális, én most nem használtam, féltem, hogy gely lesz)
Szabadon választott vitamin (lehetőleg por vagy granulátum formájában. Amit eddig kipróbáltam: magnézium, C vitamin)
1) lassú tűzön egy kis lábosban keverjük össze a gyümölcs levet, a zselatin port és a mézet.
2) Enyhe melegítés közben, folyamatosan kevergetve várjuk meg, míg az egész zselatin feloldódik. Szirupszerű lesz a levünk.
3) Vegyük le a tűzről és keverjük hozzá a kiválasztott vitamint.
4) Gyorsan töltsük szilikon formákba (és jégkocka tartóba tettem), vagy ha nincs szilikon forma, akkor tulajdon képen bármilyen forma megteszi, de előtti ki kell kenni kókuszolajjal.
5) Tegyük a mélyhűtőbe kb. 10 percig, hogy jól megszilárduljanak.
6) Már csak ki kell venni a formákból és voilá!
Mint a legtöbb háztartásban nálunk is tiltó listán van a gumimaci ( tartósítószerek, cukor, színezék... Soroljam még??). Eddig a gumicukor nálunk egyenlő volt a jutalom falatkákkal, ami nem a legokosabb dolog, ez csak olaj volt a tűzre, hogy még érdekesebb legyen a gyerekeknek a tiltott édesség.
Ezért (spártai nevelési módszerek, ugye Bunnykám? :D) teljesen kiiktattuk a gumicukrokat itthonról. Ez fel sem tűnt a gyerekeknek (nyilván nem volt ünnepélyes kitoloncolás, hanem csak szépen csendbe megbeszéltük Z.-vel, hogy ilyet nem vesszünk többé a gyerekeknek), és nem is hiányolták a gumimacikat, egészen pár nappal ez előttig, amikor is Zoé elkezdte az édességes szekrény előtt állva, hogy "Gummmiiii??? Gumiiiiiikaaaaaa???"... Azóta ezt minden nap...
Úgyhogy elkezdtem kutakodni és ez lett belőle:
Házi vitaminos gumicukor!
Hozzávalók:
8 kiskanál zselatin por
Fél bögre gyümölcslé (frissen facsart vagy bolti, hozzáadott cukor nélkül, de nem ananászlé)
2 evőkanál méz (opcionális, én most nem használtam, féltem, hogy gely lesz)
Szabadon választott vitamin (lehetőleg por vagy granulátum formájában. Amit eddig kipróbáltam: magnézium, C vitamin)
1) lassú tűzön egy kis lábosban keverjük össze a gyümölcs levet, a zselatin port és a mézet.
2) Enyhe melegítés közben, folyamatosan kevergetve várjuk meg, míg az egész zselatin feloldódik. Szirupszerű lesz a levünk.
3) Vegyük le a tűzről és keverjük hozzá a kiválasztott vitamint.
4) Gyorsan töltsük szilikon formákba (és jégkocka tartóba tettem), vagy ha nincs szilikon forma, akkor tulajdon képen bármilyen forma megteszi, de előtti ki kell kenni kókuszolajjal.
5) Tegyük a mélyhűtőbe kb. 10 percig, hogy jól megszilárduljanak.
6) Már csak ki kell venni a formákból és voilá!
Nem muszáj az orrukra kötni, hogy van benne vitamin, elég ha azt tudják, hogy ezek gumimacik! :)
Most alma-körte levet használtam a magnéziumhoz és narancs levet a probiotikumhoz, de legközelebb valami pirosat is használok majd, mondjuk meggy levet. hogy a színekkel is variáljunk kicsit.
Azért a zselatinnal csínján kell bánni, ha nincs hozzászokva az emésztőrendszerük, mert nagyon meghajthatja őket. Az elején elég csak 1-2 db nekik!
Első kontroll
Túl vagyok az első kontrollon. Egyenlőre minden rendben, bár még konkrétumot nem tudtak mondani, hogy hányas lesz a szemem, mert eléggé ki van száradva, és ezért nem látok még teljesen jól. A száraz részeknél elhomályosodik a kép. Így viszont nem lesz elég a műkönny, hanem kaptam egy zselét is éjszakára, remélem hatásos lesz, mert picit zavaró, hogy olyan érzés, mintha homok lenne a szemembe állandóan (persze, megdörzsölni nem lehet még ilyenkor a szemet, mert elmozdulhat a lebeny). Illetve van egy nagyon csúnya bevérzésem a vákuum gyűrű miatt, ami nagyon remélem, hogy nem lesz végleges (elvileg nem az..)
Az első napon úgy volt, hogy óránként kellett becsöpögtetni műkönnyt, majd rá öt percre a szteroidos cseppeket, most viszont a szteroidos cseppeket már csak naponta ötször kell (aminek örülök, mert elkezdett fájni a vesém, és van egy gyanúm, hogy ettől..).
És persze még egy csomó minden van amire figyelni kell (pl.nem szabad arcot mosni még 2 napig, nincs párna alvásnál, 3 hónapig napszemüveg stb...)
Kontroll után úgy éreztem, hogy én nagyon fasza csaj vagyok, és amíg mások az első napokat a sötét szobában töltik, addig nekem egy kis shoppingolás a Camponában, a sok műanyag fénnyel, nekem meg sem kottyanna... Aham....
Kb. fél órát bírtam, aztán hisztizve álltam sorba a gyógyszertárnál, hogy menni akaroooook haza, adják már azt a zselét a szememre! :) Ja, és biztos nagyon gizdán nézhettem ki október végén napszemüvegben a bevásárló központba (ott nem lenne kötelező viselni, de nem bírtam levenni, nagyon kifáradtak a szemeim), mint valami alkesz,vagy akit péppé vert a férje!
Férjről jut eszembe: szegény Z. kíváncsi vagyok mikor fogja megunni a "Aztaaaaa! Látom azokat a piros bogyókat a fán! Látom ahogy mozognak a levelek a szélben!" vagy "Aztaaaaa! Látom a tv-ben az emberek mimikáját!", "Aztaaaaa! Innen is eltudom olvasni a táblát!!" és hasonlóak.
Egyenlőre velem örül, bár az "Aztaaaa! a szoba másik végéből is látom a ráncaidat!" lelkes mondatott többé nem sütöm el ;)
Olyan vagyok, mint egy gyerek karácsonykor! Mivel nem voltam soha hajlandó hordani a szemüvegemet, ezért én tényleg nagyon tudom értékelni a változást. Ja, és két napja nem hunyorogtam! A szarkalábaim is hálásak lesznek nekem :D
Most is viszont megyek a szememet pihentetni, amíg Mademoiselle Zoé alszik, mert este tököt faragunk, ahhoz meg nem árt látni!
Az első napon úgy volt, hogy óránként kellett becsöpögtetni műkönnyt, majd rá öt percre a szteroidos cseppeket, most viszont a szteroidos cseppeket már csak naponta ötször kell (aminek örülök, mert elkezdett fájni a vesém, és van egy gyanúm, hogy ettől..).
És persze még egy csomó minden van amire figyelni kell (pl.nem szabad arcot mosni még 2 napig, nincs párna alvásnál, 3 hónapig napszemüveg stb...)
Kontroll után úgy éreztem, hogy én nagyon fasza csaj vagyok, és amíg mások az első napokat a sötét szobában töltik, addig nekem egy kis shoppingolás a Camponában, a sok műanyag fénnyel, nekem meg sem kottyanna... Aham....
Kb. fél órát bírtam, aztán hisztizve álltam sorba a gyógyszertárnál, hogy menni akaroooook haza, adják már azt a zselét a szememre! :) Ja, és biztos nagyon gizdán nézhettem ki október végén napszemüvegben a bevásárló központba (ott nem lenne kötelező viselni, de nem bírtam levenni, nagyon kifáradtak a szemeim), mint valami alkesz,vagy akit péppé vert a férje!
Férjről jut eszembe: szegény Z. kíváncsi vagyok mikor fogja megunni a "Aztaaaaa! Látom azokat a piros bogyókat a fán! Látom ahogy mozognak a levelek a szélben!" vagy "Aztaaaaa! Látom a tv-ben az emberek mimikáját!", "Aztaaaaa! Innen is eltudom olvasni a táblát!!" és hasonlóak.
Egyenlőre velem örül, bár az "Aztaaaa! a szoba másik végéből is látom a ráncaidat!" lelkes mondatott többé nem sütöm el ;)
Olyan vagyok, mint egy gyerek karácsonykor! Mivel nem voltam soha hajlandó hordani a szemüvegemet, ezért én tényleg nagyon tudom értékelni a változást. Ja, és két napja nem hunyorogtam! A szarkalábaim is hálásak lesznek nekem :D
Most is viszont megyek a szememet pihentetni, amíg Mademoiselle Zoé alszik, mert este tököt faragunk, ahhoz meg nem árt látni!
2012. október 29., hétfő
I DID IT!!!
Megcsináltaaaaam!!! :)
Most olyan hősnek érzem magam! A következő tetkóm a wonderwoman lesz :p
A részletek:
Reggel hajszál pontosan 9.30-ra értünk a klinikára (ami pont a Margit kórházzal szemben van, ahol szültem Zoét, illetve ahol én is születtem :) ). Én annyira kész voltam, hogy alig bírtam kiszállni a kocsiból, és az a hányinger...
Szerencsére felérve az első dolog amit a kezembe nyomtak egy xanax volt, ami szerencsére tényleg nagyon gyorsan lenyugtatott.
A beleegyező nyilatkozat... Sajnos muszáj végig olvasni... Benne az összes rizikóval, lehetséges szövődménnyel... Nem túl vidám... Z. is végig olvasta velem, és láttam, hogy a mosolya egyre kevésbé lesz őszinte.
Majd pont mielőtt elvittek vizsgálatra jött ki a műtőből az aznap elsőként műtött lány. Szegény nagyon ki volt borulva. Nem bírta kinyitni a szemét, folytak a könnyei, csak ült a napszemüvegében és kiült a világ fájdalom az arcára.
Itt majdnem sarkon fordultam, hogy akkor inkább hazamegyek, nekem ez nem kell... Sőt, Z.-n is egyre jobban látszott a feszültség. Már azon volt, hogy kér magának is egy xanaxot :)
Elvittek a vizsgálóba, ahol még egyszer utoljára megnézte a műtős doki a szemem, a táblás módszerrel.
Mikor visszamentem a váróba, szegény csaj még mindig nagyon rosszul volt, bennem meg leginkább az volt, hogy most már szeretnék túl lenni rajta.
Végre értem jöttek, hogy előkészítsenek a műtétre.
Kaptam csinos műtős ruhát, cipővédőt, hajvédőt.
1 kör fájdalom csillapító szemcsepp (ez nem ment túl könnyen)
Még egy kör fájdalom csillapító a szemembe (ez már jobban ment)
Aztán jódos vattával kifestették a szemem körbe-körbe, mint egy panda maci!
Végül még egy kör fájdalom csillapító a szembe.
Ekkor jött ki a műtőből a második lány. Gyorsan megkérdeztem: NAAAA?
Mondta, hogy inkább nem mond semmit, mert nem akar megijeszteni... F@sza, gondoltam...
Jött az én sorom...
Felfeküdtem az asztalra, ahol gyorsan elmagyaráztak pár dolgot. A műtőben 3-an voltak, bemutatkoztak, majd indult a buli...
Ekkor tudtam meg, hogy nem egyszer, hanem kétszer is ki lesz feszítve a szemem... Gyorsan elmondtam magamba egy Hare Krishnát (engem még mindig ez tud a legjobban lenyugtatni). Körülbelül 3.-próbálkozásra sikerült a jobb szememre felhelyezni az átlátszó körformájú feszítő "bigyót", és jöhetett a vákuum (ha jól tudom, ez vágja le a lebenyt). Ez egy pár másodpercig tart, talán 38, valahogy így, de végig visszaszámolnak. Közben tényleg érezni valami nyomást, de abszolút nem vészes. Fájdalmasnak nem mondanám, max kellemetlennek.
Ezek után jön a bal szemen ugyan ez, ami szintén 3. próbálkozásra lett sikeres.
Amikor ezen túl voltunk tudatosult bennem: most már fel van nyitva mind két szemem, ha törik ha szakad, innentől kezdve kibírok bármit, már fél úton vagyok!
Következő lépésként valami anyagot ragasztottak rá a fejemre, ahol csak a jobb szemem helyén volt egy luk. Ezt a szemet most valami fém szerkezettel feszítették ki. Utána elég furcsa érzés volt, mert leginkább olyan volt, mintha a szemem előtt hadonásznának, pedig valójában nem, maga a szemgolyómon ügyködtek: lefertőtlenítették,, felhajtották a lebenyt, beállították a szemgolyómat (itt éreztem, hogy nem sok választ el egy pánikrohamtól, amikor közölték, hogy , hogy nem baj ha nem látok, épp a szemgolyómat mozgatja, én meg nem éreztem semmit...). Maga, effektív a műtét az egy 12 másodperces lézershow volt. Szóltak, hogy ne ijed kék meg a hangoktól, amik engem abszolút nem zavartak, inkább az éget szag érintett picit érzékenyen (értitek: az én szemem éget szaga!!!!).
Még visszaillesztették a szem lebenyt a helyére, elsimította a doki, hogy tuti ne legyen benne gyűrődés (ez szintén nagyon furi érzés, mivel nem érezni semmit).
Még két cseppentés a szembe és voilá!!!
Ez a szemem kész volt, jöhetett a másik, ami ugyan ez a procedúra, és készen is voltam!
Még mindig remegett kezem lábam, de mérhetetlenül boldog voltam, hogy végre túl voltam rajta! Nem is olyan régen még el sem tudtam volna képzelni, hogy ezekkel a fóbiákkal egyszer rá tudom venni magam egy ilyen műtétre! Ez egyébként leginkább Z.-nek az érdeme, aki amióta ismer engem azóta cseszeget, hogy csináltassam meg a szemem.
Végre segítettek felülni, letisztították a jódot a szememről én meg teljesen meg voltam hatódva, meg is kérdeztem, hogy picit sírni szabad? :)
Végre mehettem ki az előkészítőbe, ahol az épp várakozó nénit megnyugtattam, hogy semmiség az egész, tényleg nincs mitől tartania.
Majd széles mosollyal kiléptem a váróterembe, amit szintén telekürtöltem a pozitív tapasztalataimmal. Jó volt látni, hogy ez többeket is megnyugtatott. Na, meg kicsit büszke voltam magamra, hogy én ilyen jól bírtam, amíg a két másik lány még mindig annyira szenvedett. Sőt, a második lánynak vissza is kellett mennie a műtőbe egy kis fájdalom csillapító szemcseppért.
De én fakír vagyok, ezt eddig is tudtuk :D
Szerencsére nálam kimaradt az a rész, amikor alig lehet kinyitni a szemet, a könnyezés is minimális volt, sőt, inkább pont hogy egyáltalán nem könnyeztem, pedig éreztem, hogy azért jól esne a száraz szememnek.
Még egy utolsó vizsgálat, hogy tényleg a helyén ragadt a lebeny, és már jöttünk is haza!
Picikét olyan volt, mintha tejüvegen keresztül nézném a világot, de már most látom, hogy sokkal élesebb a látásom! Nagyon durva! Olyan részleteket veszek észre, amit eddig nem is láttam!!! És ez csak egyre jobb lesz! :)
Ami még kimaradt a történetből, de így kerek ha ezt is leírom:
A műtét majdnem meghiúsult miattam...
Tegnap délután kezdődött az egész, azzal hogy elkezdtem tüsszögni, könnyezettem a szemem, viszketett az orrom, nagyon rosszul voltam. Tisztára olyan volt, mintha valamire allergiás lennék. Már szinte elkönyveltem magamba, hogy ilyen állapotba nem lesz műtét. Elaludni is alig bírtam ahogy taknyom nyálam egybefolyt, de mikor végre elaludta, akkor viszont egész éjszaka sem egy tüsszögés, se egy orrfúlyás, semmi... Reggel meg kezdődött minden előröl.
Itt lett nekem gyanús, hogy én ezt ez egész pszichésen produkálom, úgyhogy csak elindultunk a klinikára, hogy majd megmondom az orvosnak, és majd ő eldönti. Viszont mikor odaértünk és bevettem a xanaxot mintha elvágták volna!
És azóta sem prüszkölök és nincs semmi bajom....
Most olyan hősnek érzem magam! A következő tetkóm a wonderwoman lesz :p
A részletek:
Reggel hajszál pontosan 9.30-ra értünk a klinikára (ami pont a Margit kórházzal szemben van, ahol szültem Zoét, illetve ahol én is születtem :) ). Én annyira kész voltam, hogy alig bírtam kiszállni a kocsiból, és az a hányinger...
Szerencsére felérve az első dolog amit a kezembe nyomtak egy xanax volt, ami szerencsére tényleg nagyon gyorsan lenyugtatott.
A beleegyező nyilatkozat... Sajnos muszáj végig olvasni... Benne az összes rizikóval, lehetséges szövődménnyel... Nem túl vidám... Z. is végig olvasta velem, és láttam, hogy a mosolya egyre kevésbé lesz őszinte.
Majd pont mielőtt elvittek vizsgálatra jött ki a műtőből az aznap elsőként műtött lány. Szegény nagyon ki volt borulva. Nem bírta kinyitni a szemét, folytak a könnyei, csak ült a napszemüvegében és kiült a világ fájdalom az arcára.
Itt majdnem sarkon fordultam, hogy akkor inkább hazamegyek, nekem ez nem kell... Sőt, Z.-n is egyre jobban látszott a feszültség. Már azon volt, hogy kér magának is egy xanaxot :)
Elvittek a vizsgálóba, ahol még egyszer utoljára megnézte a műtős doki a szemem, a táblás módszerrel.
Mikor visszamentem a váróba, szegény csaj még mindig nagyon rosszul volt, bennem meg leginkább az volt, hogy most már szeretnék túl lenni rajta.
Végre értem jöttek, hogy előkészítsenek a műtétre.
Kaptam csinos műtős ruhát, cipővédőt, hajvédőt.
1 kör fájdalom csillapító szemcsepp (ez nem ment túl könnyen)
Még egy kör fájdalom csillapító a szemembe (ez már jobban ment)
Aztán jódos vattával kifestették a szemem körbe-körbe, mint egy panda maci!
Végül még egy kör fájdalom csillapító a szembe.
Ekkor jött ki a műtőből a második lány. Gyorsan megkérdeztem: NAAAA?
Mondta, hogy inkább nem mond semmit, mert nem akar megijeszteni... F@sza, gondoltam...
Jött az én sorom...
Felfeküdtem az asztalra, ahol gyorsan elmagyaráztak pár dolgot. A műtőben 3-an voltak, bemutatkoztak, majd indult a buli...
Ekkor tudtam meg, hogy nem egyszer, hanem kétszer is ki lesz feszítve a szemem... Gyorsan elmondtam magamba egy Hare Krishnát (engem még mindig ez tud a legjobban lenyugtatni). Körülbelül 3.-próbálkozásra sikerült a jobb szememre felhelyezni az átlátszó körformájú feszítő "bigyót", és jöhetett a vákuum (ha jól tudom, ez vágja le a lebenyt). Ez egy pár másodpercig tart, talán 38, valahogy így, de végig visszaszámolnak. Közben tényleg érezni valami nyomást, de abszolút nem vészes. Fájdalmasnak nem mondanám, max kellemetlennek.
Ezek után jön a bal szemen ugyan ez, ami szintén 3. próbálkozásra lett sikeres.
Amikor ezen túl voltunk tudatosult bennem: most már fel van nyitva mind két szemem, ha törik ha szakad, innentől kezdve kibírok bármit, már fél úton vagyok!
Következő lépésként valami anyagot ragasztottak rá a fejemre, ahol csak a jobb szemem helyén volt egy luk. Ezt a szemet most valami fém szerkezettel feszítették ki. Utána elég furcsa érzés volt, mert leginkább olyan volt, mintha a szemem előtt hadonásznának, pedig valójában nem, maga a szemgolyómon ügyködtek: lefertőtlenítették,, felhajtották a lebenyt, beállították a szemgolyómat (itt éreztem, hogy nem sok választ el egy pánikrohamtól, amikor közölték, hogy , hogy nem baj ha nem látok, épp a szemgolyómat mozgatja, én meg nem éreztem semmit...). Maga, effektív a műtét az egy 12 másodperces lézershow volt. Szóltak, hogy ne ijed kék meg a hangoktól, amik engem abszolút nem zavartak, inkább az éget szag érintett picit érzékenyen (értitek: az én szemem éget szaga!!!!).
Még visszaillesztették a szem lebenyt a helyére, elsimította a doki, hogy tuti ne legyen benne gyűrődés (ez szintén nagyon furi érzés, mivel nem érezni semmit).
Még két cseppentés a szembe és voilá!!!
Ez a szemem kész volt, jöhetett a másik, ami ugyan ez a procedúra, és készen is voltam!
Még mindig remegett kezem lábam, de mérhetetlenül boldog voltam, hogy végre túl voltam rajta! Nem is olyan régen még el sem tudtam volna képzelni, hogy ezekkel a fóbiákkal egyszer rá tudom venni magam egy ilyen műtétre! Ez egyébként leginkább Z.-nek az érdeme, aki amióta ismer engem azóta cseszeget, hogy csináltassam meg a szemem.
Végre segítettek felülni, letisztították a jódot a szememről én meg teljesen meg voltam hatódva, meg is kérdeztem, hogy picit sírni szabad? :)
Végre mehettem ki az előkészítőbe, ahol az épp várakozó nénit megnyugtattam, hogy semmiség az egész, tényleg nincs mitől tartania.
Majd széles mosollyal kiléptem a váróterembe, amit szintén telekürtöltem a pozitív tapasztalataimmal. Jó volt látni, hogy ez többeket is megnyugtatott. Na, meg kicsit büszke voltam magamra, hogy én ilyen jól bírtam, amíg a két másik lány még mindig annyira szenvedett. Sőt, a második lánynak vissza is kellett mennie a műtőbe egy kis fájdalom csillapító szemcseppért.
De én fakír vagyok, ezt eddig is tudtuk :D
Szerencsére nálam kimaradt az a rész, amikor alig lehet kinyitni a szemet, a könnyezés is minimális volt, sőt, inkább pont hogy egyáltalán nem könnyeztem, pedig éreztem, hogy azért jól esne a száraz szememnek.
Még egy utolsó vizsgálat, hogy tényleg a helyén ragadt a lebeny, és már jöttünk is haza!
Picikét olyan volt, mintha tejüvegen keresztül nézném a világot, de már most látom, hogy sokkal élesebb a látásom! Nagyon durva! Olyan részleteket veszek észre, amit eddig nem is láttam!!! És ez csak egyre jobb lesz! :)
Ami még kimaradt a történetből, de így kerek ha ezt is leírom:
A műtét majdnem meghiúsult miattam...
Tegnap délután kezdődött az egész, azzal hogy elkezdtem tüsszögni, könnyezettem a szemem, viszketett az orrom, nagyon rosszul voltam. Tisztára olyan volt, mintha valamire allergiás lennék. Már szinte elkönyveltem magamba, hogy ilyen állapotba nem lesz műtét. Elaludni is alig bírtam ahogy taknyom nyálam egybefolyt, de mikor végre elaludta, akkor viszont egész éjszaka sem egy tüsszögés, se egy orrfúlyás, semmi... Reggel meg kezdődött minden előröl.
Itt lett nekem gyanús, hogy én ezt ez egész pszichésen produkálom, úgyhogy csak elindultunk a klinikára, hogy majd megmondom az orvosnak, és majd ő eldönti. Viszont mikor odaértünk és bevettem a xanaxot mintha elvágták volna!
És azóta sem prüszkölök és nincs semmi bajom....
2012. október 28., vasárnap
szemműtét
Holnap lesz a nagy nap (ha minden jól megy..)
Nagyon izgulok, de szerintem ezzel semmi újat nem mondtam. A fájdalomtól nem félek. Egyrészt azért nem, mert minden hova le van írva, hogy fájdalom mentes, max. kellemetlen, ahogy a vákuum rácuppan a szemre... Másrészt a fizikai fájdalom nem olyan dolog, amitől különösen félnék (kivéve, ha fogorvosról van szó..).
Viszont attól félek, hogy nem fogják tudni megcsinálni a műtétet, mert nem fogok tudni együtt működni, bármennyire is szeretném. El fogom kapnia fejem amikor felteszik "szemhéj kifeszítőt", vagy beremeg a szemem, amit nem tudok kontrollálni. Vagy pl. nagyon könnyen sírok. Talán nem is az a legjobb szó rá, hogy sírok, inkább csak, hogy folyik ki a könnyem... Naponta többször is képes vagyok "elkönnyezni" magam, legyen az pozitív vagy negatív értelemben (kicsit érthetőbben: nem csak bánatomban könnyezek egész nap, hanem pl. mert boldog vagyok, mert meghatódok valamitól, mert megérint valaki története, stb..). Szóval félek, hogy ott nagy izgalmamban elkezd csordogálni a könnyem, ami kimossa az érzéstelentítőt a szememből :D vagy csak szimplán a "sírás" miatt nem tudják megcsinálni a műtétet...
Az is eszembe jutott, hogy nekem a keloid hajlam miatt nem lehet a PRK műtétet megcsinálni, csak az IntraLasik, mert akkor max körbe a szemgolyóm lesz keloidos, ami nem zavar a látásba...
Igen ám, de ez nem fog látszani??? Nem fogok hatalmas keloidos hegekkel a szemgolyóm körül maradni??? Az csudi szép látvány lenne...
És persze ott van a félelem: Mi van, ha valamit tényleg nagyon elb@sznak és megvakulok?
Tudom, nyálasan és közhelyesen hangzik, de nem érdekel, mert ez a legnagyobb parám: Mi van ha megvakulok, és nem fogom soha többé látni a gyerekeim arcát? Nem látni, milyen lesz az arcuk felnőttkorukra?
Tudom, ez pont az, amire ilyenkor nem szabad gondolni...
Arról nem is beszélve, ha megvakulnék, szerintem Z. direkt megszívatna, és direkt félrevezetni öltözéskor, hogy jó idiótán nézek ki :)
Állandóan az egyik "Végsőállomás" c. film jelenete megy a fejembe, amikor az egyik szereplőt pont egy ilyen műtéten ér utol a halál. Nem egy szép jelenet... Nagyon nem...
De ha minden jól megy, holnap ilyenkor már sasszemem lesz!
Szóval aki ezt olvassa (és bár mindenki hullát játszik, látom, hogy kb. naponta 30-50 olvasó erre téved), az holnap nagyon drukkoljon nekem!!!
reggel 9.30-ra megyek. 10-10.30 körül műtét, és ha minden jól megy 11kor már úton leszünk hazafelé!
Nagyon izgulok, de szerintem ezzel semmi újat nem mondtam. A fájdalomtól nem félek. Egyrészt azért nem, mert minden hova le van írva, hogy fájdalom mentes, max. kellemetlen, ahogy a vákuum rácuppan a szemre... Másrészt a fizikai fájdalom nem olyan dolog, amitől különösen félnék (kivéve, ha fogorvosról van szó..).
Viszont attól félek, hogy nem fogják tudni megcsinálni a műtétet, mert nem fogok tudni együtt működni, bármennyire is szeretném. El fogom kapnia fejem amikor felteszik "szemhéj kifeszítőt", vagy beremeg a szemem, amit nem tudok kontrollálni. Vagy pl. nagyon könnyen sírok. Talán nem is az a legjobb szó rá, hogy sírok, inkább csak, hogy folyik ki a könnyem... Naponta többször is képes vagyok "elkönnyezni" magam, legyen az pozitív vagy negatív értelemben (kicsit érthetőbben: nem csak bánatomban könnyezek egész nap, hanem pl. mert boldog vagyok, mert meghatódok valamitól, mert megérint valaki története, stb..). Szóval félek, hogy ott nagy izgalmamban elkezd csordogálni a könnyem, ami kimossa az érzéstelentítőt a szememből :D vagy csak szimplán a "sírás" miatt nem tudják megcsinálni a műtétet...
Az is eszembe jutott, hogy nekem a keloid hajlam miatt nem lehet a PRK műtétet megcsinálni, csak az IntraLasik, mert akkor max körbe a szemgolyóm lesz keloidos, ami nem zavar a látásba...
Igen ám, de ez nem fog látszani??? Nem fogok hatalmas keloidos hegekkel a szemgolyóm körül maradni??? Az csudi szép látvány lenne...
És persze ott van a félelem: Mi van, ha valamit tényleg nagyon elb@sznak és megvakulok?
Tudom, nyálasan és közhelyesen hangzik, de nem érdekel, mert ez a legnagyobb parám: Mi van ha megvakulok, és nem fogom soha többé látni a gyerekeim arcát? Nem látni, milyen lesz az arcuk felnőttkorukra?
Tudom, ez pont az, amire ilyenkor nem szabad gondolni...
Arról nem is beszélve, ha megvakulnék, szerintem Z. direkt megszívatna, és direkt félrevezetni öltözéskor, hogy jó idiótán nézek ki :)
Állandóan az egyik "Végsőállomás" c. film jelenete megy a fejembe, amikor az egyik szereplőt pont egy ilyen műtéten ér utol a halál. Nem egy szép jelenet... Nagyon nem...
De ha minden jól megy, holnap ilyenkor már sasszemem lesz!
Szóval aki ezt olvassa (és bár mindenki hullát játszik, látom, hogy kb. naponta 30-50 olvasó erre téved), az holnap nagyon drukkoljon nekem!!!
reggel 9.30-ra megyek. 10-10.30 körül műtét, és ha minden jól megy 11kor már úton leszünk hazafelé!
Már itthon
Szuper volt, biztos visszatérünk még ide!
Azért egy kivetni valót csak sikerült találnom ebben a fürdőben: nem értem ezt a koedukált öltözőt! Csak én vagyok ilyen maradi?
Gyerekeket jól kikészítettük ma is! Egy nyikkanás nem volt az autóba haza felé :)
2012. október 27., szombat
Hajdúszoboszló- Aqua palace
Nos, reggel szépidőre keltünk, úgyhogy el is mentünk az állatkertbe. Mire odaértünk viszont már esett az eső...
Gyorsan kellett egy b terv, úgyhogy kerestünk egy játszóházat Debrecenbe. Volt is kis morgás, hogy ezért kár volt utazni több mint 2,5órát... De manók legalább jól érezték magukat :)
Bár volt egy hatalmas bálna ami nyitogatta a száját, bele lehetett mászni a gyerekeknek és kicsúszni a másik oldalán. Ez csak a Marcinak tetszett, a kicsik meg lent sírtak, hogy vegyük ki a Marcit a bálna szájából mert megeszi! :D
Délután viszont végre eljutottunk az Aqua palaceba.
Egy szóval: Huuuuu! :D
Eddig Sárvár volt nálunk a number one, ahova évente többször is ellátogatunk. De, most szerintem kiverte a kengyelből Hajdúszoboszló!
Nagyon ki van találva az egész! A legfelső emeleten a gyerek medencék, de a medencék mellet hatalmas játszóház (ha ezt tudtuk volna..).
Középső szinten meg a felnőtt medencék, hangulatos barlangfürdővel, gyógyvízes mozimedence, római fürdő medence, hatalmas csúszdák, jég barlangos körsodrásos medence, stb...
Gyerekeket jól lefárasztottuk! Ott voltunk egészen este 8.-ig, már keresztbe álltak a szemeik.
Azt azért meg kellett álapítanom: több nyomot hagyott Marciba az óvodai úszás mint az ovi angol! Tök profin tud már gyórsúszni.
Bumbus és Babají is nagyon profin lubickolnak a karúszókkal. Bumbus már rendesen lábtempózik is.
Gyorsan kellett egy b terv, úgyhogy kerestünk egy játszóházat Debrecenbe. Volt is kis morgás, hogy ezért kár volt utazni több mint 2,5órát... De manók legalább jól érezték magukat :)
Délután viszont végre eljutottunk az Aqua palaceba.
Egy szóval: Huuuuu! :D
Eddig Sárvár volt nálunk a number one, ahova évente többször is ellátogatunk. De, most szerintem kiverte a kengyelből Hajdúszoboszló!
Nagyon ki van találva az egész! A legfelső emeleten a gyerek medencék, de a medencék mellet hatalmas játszóház (ha ezt tudtuk volna..).
Középső szinten meg a felnőtt medencék, hangulatos barlangfürdővel, gyógyvízes mozimedence, római fürdő medence, hatalmas csúszdák, jég barlangos körsodrásos medence, stb...
Gyerekeket jól lefárasztottuk! Ott voltunk egészen este 8.-ig, már keresztbe álltak a szemeik.
Azt azért meg kellett álapítanom: több nyomot hagyott Marciba az óvodai úszás mint az ovi angol! Tök profin tud már gyórsúszni.
Bumbus és Babají is nagyon profin lubickolnak a karúszókkal. Bumbus már rendesen lábtempózik is.
2012. október 26., péntek
Tudjátok mi lesz a pisivel a pelenkában???
Guszta egy cím :D
De (sajnos) én már tudom...
Valahogy mindig úgy képzeltem el a pelenkát, mint egy hatalmas nedvszívó kendőt, ami "felitatja" a pisit...
De nem... A pelus zselifikálja (zselésíti?) a pisit...
Pont úgy, mint ahogy a betét reklámomban mutatják a ketté vágott belsejét (ez egyre gusztább lesz :D:D).
Szóval: hogy honnan tudom?
Z.-nek van egy nagyon rossz szokása, még pedig, hogy az esti fürdetéskor ledobja az emeletről a földszintre a gyerekek használt pelusát. Tegnap este is így tett, csakhogy eltalálta az egyikkel az ajtófélfát, aminek hatására a pelenka szószerint felrobbant...
Kb. 3 perccel később megyek föl a mosókonyhából a földszintre, amikor látom a falon azt az... "Ízét"...
Sokáig nem jöttem rá, mi lehet az a falon... Purhab? Mit keresne itt purhab.... Valami tisztitószer kiömlött? De akkor az milyért ilyen büdös???
Pont aznap voltunk moziba megnézni a "Kisvárosi kommandó"-t, amiben az űrlények trutyit hagynak maguk után... Ezért még az is eszembe jutott egy fél másodpercig, hogy csak neeeem?!?
Még amikor megláttam a kibelezett pelenkát sem esett le rögtön a dolog...
FúúúÚÚÚúúúj!!!!
Azt hiszem ez most Z.-nek jó lecke volt, és nem dobálózik máskor pelussal (neki kellett feltakarítania... Biztos ami biztos :D).
Még jó hogy csak pisi volt a pelenkába és nem....
De (sajnos) én már tudom...
Valahogy mindig úgy képzeltem el a pelenkát, mint egy hatalmas nedvszívó kendőt, ami "felitatja" a pisit...
De nem... A pelus zselifikálja (zselésíti?) a pisit...
Pont úgy, mint ahogy a betét reklámomban mutatják a ketté vágott belsejét (ez egyre gusztább lesz :D:D).
Szóval: hogy honnan tudom?
Z.-nek van egy nagyon rossz szokása, még pedig, hogy az esti fürdetéskor ledobja az emeletről a földszintre a gyerekek használt pelusát. Tegnap este is így tett, csakhogy eltalálta az egyikkel az ajtófélfát, aminek hatására a pelenka szószerint felrobbant...
Kb. 3 perccel később megyek föl a mosókonyhából a földszintre, amikor látom a falon azt az... "Ízét"...
Sokáig nem jöttem rá, mi lehet az a falon... Purhab? Mit keresne itt purhab.... Valami tisztitószer kiömlött? De akkor az milyért ilyen büdös???
Pont aznap voltunk moziba megnézni a "Kisvárosi kommandó"-t, amiben az űrlények trutyit hagynak maguk után... Ezért még az is eszembe jutott egy fél másodpercig, hogy csak neeeem?!?
Még amikor megláttam a kibelezett pelenkát sem esett le rögtön a dolog...
FúúúÚÚÚúúúj!!!!
Azt hiszem ez most Z.-nek jó lecke volt, és nem dobálózik máskor pelussal (neki kellett feltakarítania... Biztos ami biztos :D).
Még jó hogy csak pisi volt a pelenkába és nem....
Egy percre pontosan megszervezett nap, amikor semmi nem jön össze :)
Igen...
Ez annyira tipikus Mi...
Percre pontosan megtervezzük a napot, délelőtt ki/mikor/merre... Hogy tuti időben elinduljunk, és mindenre legyen időnk.
Bumbus reggel még oviba sem ment, hogy tényleg ne veszítsünk időt azzal sem.
Z. elment hajnal 5kor dolgozni, hogy minél előbb végezzen.
Elvileg 13.30kor már vissza kellett volna érnie Marcival, és legkésőbb 16-16.15re lent lettünk volna Debrecenbe.
Csak hát Z. -nek a dolgai nem úgy alakultak ahogy kellett volna. Már majdnem 16 óra volt mire hazaértek...
Közben én hajam már égnek állt a kicsiktől :D
Hozzá vannak szokva a délután 1kori alváshoz, de nem tehettem le őket aludni, mert akkor a 2,5 órás utat ordították volna végig, meg azért próbáltam magam tartani az eredeti tervhez...
A lényeg, hogy a fáradságtól már teljesen kifordultak önmagukból ( én pedig tőlük)... Szinkronban és kánonba is hisztiztek! :)
Lényeg a lényeg: este 7-re értünk le Hajdúszoboszlóra.
Már nem csináltunk, nem láttunk semmit...
De majd holnap...
Holnap egy új nap...
Csodák csodájára, holnapra is 15 fokot mondanak (eddig 6-ot mondtak...), így lehet, hogy azért csak eljutunk az állatkertbe...
Lehet...
A végére egy kis Bumbus szösszenet:
"Tulajdonképpen most miért jöttünk ide? Hogy megcsinálják a hajamat???"
:) mert HAJdúszoboszló!
Nekem kellett pár perc, mire megértettem hogy hol csúszott el a dolog! :D
Ez annyira tipikus Mi...
Percre pontosan megtervezzük a napot, délelőtt ki/mikor/merre... Hogy tuti időben elinduljunk, és mindenre legyen időnk.
Bumbus reggel még oviba sem ment, hogy tényleg ne veszítsünk időt azzal sem.
Z. elment hajnal 5kor dolgozni, hogy minél előbb végezzen.
Elvileg 13.30kor már vissza kellett volna érnie Marcival, és legkésőbb 16-16.15re lent lettünk volna Debrecenbe.
Csak hát Z. -nek a dolgai nem úgy alakultak ahogy kellett volna. Már majdnem 16 óra volt mire hazaértek...
Közben én hajam már égnek állt a kicsiktől :D
Hozzá vannak szokva a délután 1kori alváshoz, de nem tehettem le őket aludni, mert akkor a 2,5 órás utat ordították volna végig, meg azért próbáltam magam tartani az eredeti tervhez...
A lényeg, hogy a fáradságtól már teljesen kifordultak önmagukból ( én pedig tőlük)... Szinkronban és kánonba is hisztiztek! :)
Lényeg a lényeg: este 7-re értünk le Hajdúszoboszlóra.
Már nem csináltunk, nem láttunk semmit...
De majd holnap...
Holnap egy új nap...
Csodák csodájára, holnapra is 15 fokot mondanak (eddig 6-ot mondtak...), így lehet, hogy azért csak eljutunk az állatkertbe...
Lehet...
A végére egy kis Bumbus szösszenet:
"Tulajdonképpen most miért jöttünk ide? Hogy megcsinálják a hajamat???"
:) mert HAJdúszoboszló!
Nekem kellett pár perc, mire megértettem hogy hol csúszott el a dolog! :D
Újratervezés
Mégis ma indulunk és nem hagyjuk ki Debrecent. Ez tegnap derült ki, és mennyivel egyszerűbb lett volna tegnap este bepakolnom, mint ma indulás előtt kapkodni... De azért már nagyjából készen vagyok... Nagyjából.
Zoé azért nagyon érzi, hogy mi a legfontosabb, hogy bent legyen a bőröndben: Hello Kitty és fürdőruha!
Ha már Babají...
Tegnap este nagyon nagy kupit csináltak a játszószobába Bumbussal. Persze, összepakolni egyik sem szeretett volna. Mondtam, hogy addig nincs esti mese, ameddig nincs rend. Egyik gyerek sem mozdult meg... Jó, ha nekem kell összepakolnom, akkor egyáltalán nincs esti mese.
Ahogy elkezdtem pakolni, Bumbus érezte, hogy ennek a fele sem tréfa és gyorsan neki állt a pakolásnak. Babají viszont még mindig meg sem mozdult. Még egy figyelmeztetés, hogy TÉNYLEG nincs esti mese. Nagy kegyesen odasétál a dobozhoz és beledob egy építőkockát, majd megáll. Komor arc- belenéz a szemembe és közli "Nyem Pakó Baba", kézen fog, bevissz a szobájába, hagyja magát lefektetni szó nélkül és "Bonne nuit"!
Azt hiszem Babají egy nagyon határozott egyéniség lesz, aki nem hagyja magát zsarolni...
Picikét bántott a dolog, mert fontos nekem (és szerintem a gyerekeknek is) hogy együtt, összebújva még eltöltsünk pár percet alvás előttm hogy szépen zárjuk a napot. Ez már egy rituálé..
De ha egyszer már kimondtam, hogy ez lesz a következménye annak, ha nem pakolnak el, muszáj volt tartani magam hozzá.
(Most itt cseng Bunny barátnőm hangja a fülembe ahogy azt mondja:"Spártai nevelési elvek" :D )
Egy szó mint száz: Jó hétvégét mindenkinek!
 |
Ha már Babají...
Tegnap este nagyon nagy kupit csináltak a játszószobába Bumbussal. Persze, összepakolni egyik sem szeretett volna. Mondtam, hogy addig nincs esti mese, ameddig nincs rend. Egyik gyerek sem mozdult meg... Jó, ha nekem kell összepakolnom, akkor egyáltalán nincs esti mese.
Ahogy elkezdtem pakolni, Bumbus érezte, hogy ennek a fele sem tréfa és gyorsan neki állt a pakolásnak. Babají viszont még mindig meg sem mozdult. Még egy figyelmeztetés, hogy TÉNYLEG nincs esti mese. Nagy kegyesen odasétál a dobozhoz és beledob egy építőkockát, majd megáll. Komor arc- belenéz a szemembe és közli "Nyem Pakó Baba", kézen fog, bevissz a szobájába, hagyja magát lefektetni szó nélkül és "Bonne nuit"!
Azt hiszem Babají egy nagyon határozott egyéniség lesz, aki nem hagyja magát zsarolni...
Picikét bántott a dolog, mert fontos nekem (és szerintem a gyerekeknek is) hogy együtt, összebújva még eltöltsünk pár percet alvás előttm hogy szépen zárjuk a napot. Ez már egy rituálé..
De ha egyszer már kimondtam, hogy ez lesz a következménye annak, ha nem pakolnak el, muszáj volt tartani magam hozzá.
(Most itt cseng Bunny barátnőm hangja a fülembe ahogy azt mondja:"Spártai nevelési elvek" :D )
Egy szó mint száz: Jó hétvégét mindenkinek!
2012. október 25., csütörtök
A legcukibb ajándék ötlet kismamának, babának!
Sajnos jelen pillanatban nincs kismama a környezetemben (illetve az is lehet, hogy van, csak még nem tudok róla.. Valakire gyanakszom :D)
Minden esetre ha karácsonyig kismama kerülne a közelembe tuti, hogy ilyet kapna karácsonyra!
Ma már másodszorra említem meg a karácsonyt. Nem tudom mi van velem, így október közepén, de egyre többet azon kapom magam, hogy már a karácsonyi dekorációt tervezgetem, már szinte mindenkinek eldöntöttem, hogy mit kap karácsonyra.. Olyan vagyok mint egy naaagygyerek ;)
Nam szóval a szuper ajándék ötlet:
Minden esetre ha karácsonyig kismama kerülne a közelembe tuti, hogy ilyet kapna karácsonyra!
Ma már másodszorra említem meg a karácsonyt. Nem tudom mi van velem, így október közepén, de egyre többet azon kapom magam, hogy már a karácsonyi dekorációt tervezgetem, már szinte mindenkinek eldöntöttem, hogy mit kap karácsonyra.. Olyan vagyok mint egy naaagygyerek ;)
Nam szóval a szuper ajándék ötlet:
Hát nem cuki??? :)
Már a pelenka torta kezd uncsi lenni. Itt az új ötlet!
Még mindig száraz éjszakák
Legalábbis többnyire szárazak :)
Tegnap volt a 10. este, hogy pelus nélkül feküdt le aludni Bumbus. Ebből egyszer volt baleset, egyszer anyunál aludt amikor kihisztizte magának a pelenkát este, de nem pisilt be, illetve egyszer felébredt éjjel 2kor, hogy pisilnie kell, és adjunk rá pelust. A többi 7 éjszaka viszont eseménytelenül telt! Ha úgy veszem, akkor 10-ből 9 bizony száraz éjszaka volt! :)
Sajnos a nappali szobatisztaság fronton még mindig semmi jelenteni való (kivéve, hogy délután is pelus nélkül alszik..). Minden nap próbáljuk rávezetni arra, hogy milyen jó lenne ha... De mindig az a válasz, hogy "jóóó! Maaaaajd!".
Azért ma reggel megkérdezte, hogyha a wc-be pisilne, akkor kaphate egy helikoptert szállító teherautót? (Ó, hát peeeersze kisfiam!!! Bármit!! Csak legyél szíves vééégre egyszer a wc-be produkálni!! :D).
Szóval dolgozik benne a dolog... Remélem hamarosan ráveszi magát... Én ezt kérem tőle karácsonyra! :)
Tegnap volt a 10. este, hogy pelus nélkül feküdt le aludni Bumbus. Ebből egyszer volt baleset, egyszer anyunál aludt amikor kihisztizte magának a pelenkát este, de nem pisilt be, illetve egyszer felébredt éjjel 2kor, hogy pisilnie kell, és adjunk rá pelust. A többi 7 éjszaka viszont eseménytelenül telt! Ha úgy veszem, akkor 10-ből 9 bizony száraz éjszaka volt! :)
Sajnos a nappali szobatisztaság fronton még mindig semmi jelenteni való (kivéve, hogy délután is pelus nélkül alszik..). Minden nap próbáljuk rávezetni arra, hogy milyen jó lenne ha... De mindig az a válasz, hogy "jóóó! Maaaaajd!".
Azért ma reggel megkérdezte, hogyha a wc-be pisilne, akkor kaphate egy helikoptert szállító teherautót? (Ó, hát peeeersze kisfiam!!! Bármit!! Csak legyél szíves vééégre egyszer a wc-be produkálni!! :D).
Szóval dolgozik benne a dolog... Remélem hamarosan ráveszi magát... Én ezt kérem tőle karácsonyra! :)
2012. október 24., szerda
Debrecen és Hajdúszoboszló
Babajínak november 8.-án lesz a második szülinapja. Ezen a napon szerettem volna valami különleges családi programot csinálni, amit mindenki élvez. Nagy wellness szállóba járók vagyunk, ezért kézenfekvő ötlet lett volna elmenni az aquaworldbe.
Sajnos két bibi van ezzel a tervvel:
1) Idén november 8.-a csütörtökre esik, ezért Marci nem tudott volna velünk jönni suli miatt, h meg ő kimarad, az már nem az igazi.
2) Október 29.-én lesz a szemműtétem, utána meg 6 hétig nem szabad strandolni.
Ezért gondoltam, babona ide vagy oda, már most hétvégén megtartjuk Babají szülinapját szűk családikörbe.
A terv a hétvégére a következő lett volna:
Pénteken korán elhozni Bumbust az oviból, pont ebéd utánra odaérni a suliba Marciért, majd Debrecenig meg sem állunk. Délután kihasználtuk volna az utolsó napsütéses délutánt és ellátogattunk volna az állatkertbe és a vele egy területen lévő vidámparkba ( bár arról most pontos infóm nincs, hogy nyitva van vagy nincs... Mindenhol mást írnak a vidámpark részére..). Állítólag már az olyan mini manóknak való játékok is vannak.
Első éjszaka Debrecen, aztán másnap, amikorra már mondják a rossz időt, irány Hajdúszoboszló, pontosabban a Hungaro Spa. Így második éjszakát ott töltjük, vasárnap délelőtt még egy kis lubickolás és irány haza.
A terv megvolt...
Igen ám, de tegnap kaptam csak meg a fülest: Most szombat munkanap. Ergo: Marcinak iskola!
Ezért ugrik a Debreceni kitérő sajnos, de azért Hajdúszoboszlóról nem mondunk le :)
Sajnos két bibi van ezzel a tervvel:
1) Idén november 8.-a csütörtökre esik, ezért Marci nem tudott volna velünk jönni suli miatt, h meg ő kimarad, az már nem az igazi.
2) Október 29.-én lesz a szemműtétem, utána meg 6 hétig nem szabad strandolni.
Ezért gondoltam, babona ide vagy oda, már most hétvégén megtartjuk Babají szülinapját szűk családikörbe.
A terv a hétvégére a következő lett volna:
Pénteken korán elhozni Bumbust az oviból, pont ebéd utánra odaérni a suliba Marciért, majd Debrecenig meg sem állunk. Délután kihasználtuk volna az utolsó napsütéses délutánt és ellátogattunk volna az állatkertbe és a vele egy területen lévő vidámparkba ( bár arról most pontos infóm nincs, hogy nyitva van vagy nincs... Mindenhol mást írnak a vidámpark részére..). Állítólag már az olyan mini manóknak való játékok is vannak.
Első éjszaka Debrecen, aztán másnap, amikorra már mondják a rossz időt, irány Hajdúszoboszló, pontosabban a Hungaro Spa. Így második éjszakát ott töltjük, vasárnap délelőtt még egy kis lubickolás és irány haza.
A terv megvolt...
Igen ám, de tegnap kaptam csak meg a fülest: Most szombat munkanap. Ergo: Marcinak iskola!
Ezért ugrik a Debreceni kitérő sajnos, de azért Hajdúszoboszlóról nem mondunk le :)
Good morning!
Kicsikét nehézkesen indult ez a reggel...
4 napos hétvége után korán kellés, sűrű köd... Brrrrrrr...
Hogy egy kis vidámságot csempésszek a gyerekek reggelébe:
Hozzávalók 12 darabhoz:
25 dkg liszt
2 és fél kávéskanál sütőpor
fél kávéskanál szódabikarbóna
1 tojás
13 dkg cukor
1 csomag vaníliás cukor
1 dl olaj
2,5 dl kefir
5 dkg keserű kakaópor
5 dkg keserű csoki
15 dkg málna (mélyhűtött vagy friss)
A málnát, ha fagyasztott, felolvasztjuk. A csokit apróra daraboljuk, ezt legegyszerűbben egy éles késsel tehetjük meg. A sütőt előmelegítjük 180 fokra. A lisztben elkeverjük a sütőport, vaníliás cukrot, a kakaóport és a szódabikarbónát. A tojást felverjük a cukorral, az olajjal és a kefirrel, majd hozzá keverjük a lisztes keveréket és a csokoládét. A muffin formákat kivajazzuk, és félig megtöltjük a masszával, majd mindegyikbe teszünk pár szem málnát, és végül a maradék masszával megtöltjük a muffin formákat. Ezután a sütőbe tesszük és kb. 20-25 perc alatt megsütjük. Hagyjuk kicsit hűlni, majd fogyasztás előtt porcukorral, fahéjjal, vagy tejszínhabbal díszíthetjük.
4 napos hétvége után korán kellés, sűrű köd... Brrrrrrr...
Hogy egy kis vidámságot csempésszek a gyerekek reggelébe:
Jól van na... nem a legegészségesebb reggeli, de egyszer belefér ;)
Majd ebédnél javítunk a vitaminok bevitelén!
Csokis málnás muffin recept
Hozzávalók 12 darabhoz:
25 dkg liszt
2 és fél kávéskanál sütőpor
fél kávéskanál szódabikarbóna
1 tojás
13 dkg cukor
1 csomag vaníliás cukor
1 dl olaj
2,5 dl kefir
5 dkg keserű kakaópor
5 dkg keserű csoki
15 dkg málna (mélyhűtött vagy friss)
Csokis málnás muffin elkészítése:
A málnát, ha fagyasztott, felolvasztjuk. A csokit apróra daraboljuk, ezt legegyszerűbben egy éles késsel tehetjük meg. A sütőt előmelegítjük 180 fokra. A lisztben elkeverjük a sütőport, vaníliás cukrot, a kakaóport és a szódabikarbónát. A tojást felverjük a cukorral, az olajjal és a kefirrel, majd hozzá keverjük a lisztes keveréket és a csokoládét. A muffin formákat kivajazzuk, és félig megtöltjük a masszával, majd mindegyikbe teszünk pár szem málnát, és végül a maradék masszával megtöltjük a muffin formákat. Ezután a sütőbe tesszük és kb. 20-25 perc alatt megsütjük. Hagyjuk kicsit hűlni, majd fogyasztás előtt porcukorral, fahéjjal, vagy tejszínhabbal díszíthetjük.
2012. október 23., kedd
Ez sem az a nap volt, amikor...
Megszerettem a főzést!!! :)
Hétközben nem főzök, hanem rendeljük az ebédet (norbi update forever :D). De néha, amikor vendégek jönnek, olykor-olykor megerőltetem magam és összedobok valamit.
Életemben először egy hete főztem igazi 3 fogásos vacsorát amikor itt jártak unokatesómék. Olyan hálás közönség voltak, annyira agyon lettem dicsérve, hogy már majdnem én is elhittem, hogy tudok (és picit szeretek is) főzni.
Ma viszont anyósékat láttuk vendégül ebédre. Hát, hogy is mondjam... Sokkal kevésbé voltak hálás közönség mint az unokatesómék (így diplomatikusan ;) ), és miután reggel 9-től délután 2-ig a konyhába voltam rájöttem: MÉG MINDIG UTÁLOK FŐZNI!
Azt azért még így a végére hozzátenném, hogy hiába kritizálták a főztömet, annyit ettek a levesből és a főételből, hogy már a desszertre nem jutott hely, meg sem tudták kóstolni (pedig az milyen jól sikerült! Csokis-málnás muffin...).
Erről a bejegyzésről eszembe jutott, hogy az egyik nap láttam egy figyelem felhívó kampányt, az étkezés előtti kézmosás fontosságára...
Hétközben nem főzök, hanem rendeljük az ebédet (norbi update forever :D). De néha, amikor vendégek jönnek, olykor-olykor megerőltetem magam és összedobok valamit.
Életemben először egy hete főztem igazi 3 fogásos vacsorát amikor itt jártak unokatesómék. Olyan hálás közönség voltak, annyira agyon lettem dicsérve, hogy már majdnem én is elhittem, hogy tudok (és picit szeretek is) főzni.
Ma viszont anyósékat láttuk vendégül ebédre. Hát, hogy is mondjam... Sokkal kevésbé voltak hálás közönség mint az unokatesómék (így diplomatikusan ;) ), és miután reggel 9-től délután 2-ig a konyhába voltam rájöttem: MÉG MINDIG UTÁLOK FŐZNI!
Azt azért még így a végére hozzátenném, hogy hiába kritizálták a főztömet, annyit ettek a levesből és a főételből, hogy már a desszertre nem jutott hely, meg sem tudták kóstolni (pedig az milyen jól sikerült! Csokis-málnás muffin...).
Erről a bejegyzésről eszembe jutott, hogy az egyik nap láttam egy figyelem felhívó kampányt, az étkezés előtti kézmosás fontosságára...
Hát nem cuki?? :)
You eat What you touche:
2012. október 22., hétfő
Ombre hair
" -Most mi van a hajaddal? Hagyod lenőni?
-Aham persze... Két hete találkoztunk utoljára, addig befestettem a hajam szőkére, aztán gyorsan le is nőtt 40cm-ert..."
Nagyon belelelkesedtem, amikor a TV-ben láttam, hogy egyre többen ombre hairt ( vagy "tye and dye"-t szinte ugyan az) viselnek (Már csak azért is, mert szerint sokkal könnyebb viselni, mint az oldalt felnyírt hajat, ami nagy divat volt 2 évvel ez előtt. Meg mégsem olyan drasztikus a változás. Ha mégsem tetszik? Na bum! Vissza festem a hajamat sötétre, és nem is beszélünk róla többet!)
Aztán rákellett, hogy jöjjek, hogy én nem magyar tv-t nézek, hanem franciát, így ne is lepődjek meg, ha a Camponában ujjal mutogatnak rám :D
De neeeeeem érdekeeeeeel! :) Már nagyon untam az egyenes, egységesen sötét barna derékig érő hajamat. Ideje volt váltani, egy picit megőrülni!
Úgyhogy most egy ideig marad és kész! :)
Egy kis bizonyíték, hogy nem, nem csak én őrültem meg:
És még sokan mások! :)
Elbúcsúztunk a Balatontól!
Na jó, nem is ezért mentünk le Zamárdi szombaton, hogy elbúcsúzzunk a Balatontól, de az sokkal kevésbé hangzik romantikusan, ha azt mondom, hogy lementünk elzárni a csapokat a nyaralóba, hogy ne fagyjanak meg télen :)
Szerencsénk volt, mert gyönyörű volt az idő! Igazi vénasszonyok nyara... Remélem nagyon tévednek és csütörtökön még nem jön az igazi hideg, mert a köv- hétvégére is terveink vannak...
Miután sikeresen téliesítettük a nyaralót, lementünk egy utolsót a partra sétálni, ahol felfedeztünk egy új játszóteret a gyerekekkel. Kívülről nagyon szupi volt: nagy mászókák, nagy csúszdák, hatalmas homokozó, mind ez csupa vidám színekbe. Aztán ahogy közeledtünk már láttam, hogy itt baj lesz: Nem épp pici gyerekeknek való volt ez a játszótér :(
Nem volt babahinta, csak sima hinta. Csúszdákhoz nem volt lépcső vagy létra, hanem kötélen vagy mászó falon lehetett feljutni, stb.. Nem minden arany ami fénylik :D
Azért így is sikerült egy kis időt eltölteni ott a Manókkal, de nem volt az igazi...
Szerencsénk volt, mert gyönyörű volt az idő! Igazi vénasszonyok nyara... Remélem nagyon tévednek és csütörtökön még nem jön az igazi hideg, mert a köv- hétvégére is terveink vannak...
Miután sikeresen téliesítettük a nyaralót, lementünk egy utolsót a partra sétálni, ahol felfedeztünk egy új játszóteret a gyerekekkel. Kívülről nagyon szupi volt: nagy mászókák, nagy csúszdák, hatalmas homokozó, mind ez csupa vidám színekbe. Aztán ahogy közeledtünk már láttam, hogy itt baj lesz: Nem épp pici gyerekeknek való volt ez a játszótér :(
Nem volt babahinta, csak sima hinta. Csúszdákhoz nem volt lépcső vagy létra, hanem kötélen vagy mászó falon lehetett feljutni, stb.. Nem minden arany ami fénylik :D
Azért így is sikerült egy kis időt eltölteni ott a Manókkal, de nem volt az igazi...
(I'm the King of the world! :D)
( Csak felhisztizték magukat :) )
(Nem babának való hinta..)
( Szelíd motoros)
Ezek után a szokásos Piroska étterem felé vettük az irányt. Sajnos, most ez a hely is csalódást okozott.. Pedig ez a legkedvencebb kedvenc éttermem, viszont most vagy szabin volt a séf vagy lecserélték nyár óta... Minden esetre nem hagyta meg nekik a "grillezet sajt pikáns kuszkusszal" receptjét... Legalábbis ezt tapasztaltam miután megláttam ami a tányéromba volt...
(Mi a fene???? Lecserélték a Séfet???)
Sebaj, irány a Zamárdi Élménypark! Huuuu, ez viszont nagyon jó móka volt az egész családnak! Itt leginkább kötél pályák vannak, minden féle korosztálynak, de ezt mi értelem szerűen a picik miatt kihagytuk.
Viszont kisgőzösöztünk (ízlésem szerint nagyon gyorsan megy az a kis sz.r, úgy kapaszkodtam Babajíba, hogy ki ne repüljön! De ő nagyon élvezte... Ennek örömére nagy hiszti volt, amikor le kellett szállni róla..). Utána kipróbáltuk a labirintust, de bevallom: a felénél feladtuk, és a vészkijáraton távoztunk szégyenszemre (szerencsére nem volt ott rajtunk kívül senki :D ). Annyira nem volt jó a frissen tetovált lábammal falakat mászni, és a picik is túl kicsik voltak, hogy megmásszák az akadályokat. Szegényeket ide-oda rángattuk :)
A nap fénypontja: Kincset mostunk! :) Ez nagyon tetszett piciknek és nagyoknak egyaránt. Picit ugyan hideg volt a víz, de ez nem vont le semmit az élményből.
Hazafelé a gyerekek szorongatták a kis kincses zacskójukat, amikben gyűjtötték össze a "drágaköveket", kagylókat és cápafogakat, és nagy mosollyal az arcukon végig aludták a hazafelé vezető utat!
Ide még biztosan visszatérünk...
Még kettesben is Z.-vel, hogy kipróbáljuk a kötél pályákat :D
(Gőzösre várva: rajz szakkör! :D)
(Bumbus rémülten felsikít: Apa neee! Belenyal a füledbe! :D )
2012. október 21., vasárnap
Szemműtét video ( sasszemklinika)
Mint mindenki aki a műtétre szánja magát, én is kaptam egy dvd-t, hogy felkészülhessek arra ami vár rám...
Eddig mindig tologattam a dolgot, hogy maaaajd.. Ráérünk még...
Végre megnéztem, de picit csalódtam :)
Azt hittem, hogy tényleg élesben mutatnak egy szemműtétet, de nem, ez csak animáció, és csak ugyan azokat mondják el, amiket már ezerszer elolvashattunk már a weblapjukon, a tájékoztató füzetben, vagy amiket a személyes találkozás alkalmával elmondtak.
Itt a video:
Mivel ez a video nem elégítette ki a kiváncsiságomat ( és a mazohista hajlamaimat..) ezért kutakodtam picikét még a youtube-on... Bár ne tettem volna....
Egy kis ízelítő abból, ami vár rám...
Azt hiszem nagyon.. Megijedtem...
A fogadások nyitva vannak: Végig csinálom, vagy utolsó pillanatban berezelek??? :)
Eddig mindig tologattam a dolgot, hogy maaaajd.. Ráérünk még...
Végre megnéztem, de picit csalódtam :)
Azt hittem, hogy tényleg élesben mutatnak egy szemműtétet, de nem, ez csak animáció, és csak ugyan azokat mondják el, amiket már ezerszer elolvashattunk már a weblapjukon, a tájékoztató füzetben, vagy amiket a személyes találkozás alkalmával elmondtak.
Itt a video:
Mivel ez a video nem elégítette ki a kiváncsiságomat ( és a mazohista hajlamaimat..) ezért kutakodtam picikét még a youtube-on... Bár ne tettem volna....
Egy kis ízelítő abból, ami vár rám...
Azt hiszem nagyon.. Megijedtem...
A fogadások nyitva vannak: Végig csinálom, vagy utolsó pillanatban berezelek??? :)
Csütörtök délután képekbe (2)
nem tudom miért, de valamiért nem töltötte be az utolsó képeket...
Lehet telefonról nem a legjobb blogolni :)
A folytatás:
Lehet telefonról nem a legjobb blogolni :)
A folytatás:
(Nagy ölelés)
(Elindultak felvedezni a világot)
2012. október 19., péntek
Csütörtök délután képekben
[Babají bemutatja a 2012-es ősszi/téli divatot]
[ Zoé, te kilátsz a sapka alól?]
2012. október 18., csütörtök
New tatoo!
Már régóta szerettem volna egy új tetkót, de vagy nem vitt rá a lélek, vagy nem volt rá alkalmas az időpont ( szinte egész évben utazgatunk kisebb-hosszabb időkre, hol rövidke wellnessre, hol hosszabb tengerparti nyaralásokra. Ilyenkor meg természetesen nem szeretnék lemaradni semmiről se, leginkább a pancsolásról sem!)...
De most, hogy a hétvégi Bambara elmaradt (buuuuu! Csúnyán át lettünk verve... De ez egy másik story), és a szem műtét miatt úgyis 6 hétig kerülni kell az uszodákat-strandokat... Így ma belevágtam!
Egy kedves ismerősöm készítette nekem. A többi tetoválásommal ellentétbe ez kozmetikai tetkó, ergó: nem tartós. 3-5 év és kikopik, ha nem üttetem újra (per pill annyira tetszik, hogy legszívesebben rohannék újra üttetni tartóssal :D ). Viszont ha megunom, majd egyszerűen hagyom kikopni!
Ami viszont picit a kozmetikai tetkó ellen szól: itt nagyon sokszor kell egymás után többször átmenni, hogy tényleg szép -látható :D- vonalakat kapjunk..,
Első rajzolásnál... Mondjuk úgy, hogy nem volt kellemes :)
Másodszorra már fájt, de elviselhető volt.
Harmadszorra már nagyon fájt, és picit megijedtem, amikor kiderült, hogy még 2-szer minimum át kell rajta menni!
Negyedszerre már annyira elzsibbadt a fájdalomtól, hogy alig éreztem.
Ötödikre és a satírozás közben meg már nem éreztem semmit, viszont néha-néha önkétlenül megrándult 1-1 izmom, jelezve, hogy azért ennek nagyon kéne fájnia :)
Mivel ilyen sokszor kellett átmenni rajta, több mint 1,5 órán keresztül tartott a "tortúra".
De minden egyes perce megérte, mert pont olyan lett, mint ahogy én azt elképzeltem (míg fel lett rajzolva az is volt vagy 40 perc. Mire minden kis vonal a helyén volt, minden úgy görbült ahogy kell...)
[Természetesen ez nem csak egy szépen mutató krikszkraksz, hanem jelentősége van... De maga a tetkó magáért beszél, nem hinném, hogy magyarázatra szorúl! ;) ]
De most, hogy a hétvégi Bambara elmaradt (buuuuu! Csúnyán át lettünk verve... De ez egy másik story), és a szem műtét miatt úgyis 6 hétig kerülni kell az uszodákat-strandokat... Így ma belevágtam!
Egy kedves ismerősöm készítette nekem. A többi tetoválásommal ellentétbe ez kozmetikai tetkó, ergó: nem tartós. 3-5 év és kikopik, ha nem üttetem újra (per pill annyira tetszik, hogy legszívesebben rohannék újra üttetni tartóssal :D ). Viszont ha megunom, majd egyszerűen hagyom kikopni!
Ami viszont picit a kozmetikai tetkó ellen szól: itt nagyon sokszor kell egymás után többször átmenni, hogy tényleg szép -látható :D- vonalakat kapjunk..,
Első rajzolásnál... Mondjuk úgy, hogy nem volt kellemes :)
Másodszorra már fájt, de elviselhető volt.
Harmadszorra már nagyon fájt, és picit megijedtem, amikor kiderült, hogy még 2-szer minimum át kell rajta menni!
Negyedszerre már annyira elzsibbadt a fájdalomtól, hogy alig éreztem.
Ötödikre és a satírozás közben meg már nem éreztem semmit, viszont néha-néha önkétlenül megrándult 1-1 izmom, jelezve, hogy azért ennek nagyon kéne fájnia :)
Mivel ilyen sokszor kellett átmenni rajta, több mint 1,5 órán keresztül tartott a "tortúra".
De minden egyes perce megérte, mert pont olyan lett, mint ahogy én azt elképzeltem (míg fel lett rajzolva az is volt vagy 40 perc. Mire minden kis vonal a helyén volt, minden úgy görbült ahogy kell...)
[Természetesen ez nem csak egy szépen mutató krikszkraksz, hanem jelentősége van... De maga a tetkó magáért beszél, nem hinném, hogy magyarázatra szorúl! ;) ]
Képek:
2012. október 17., szerda
"Tök jó nap" az oviba
Most, hogy közeleg a Halloween, az oviba tartottak egy játszós délelőttöt, ahova meghívták az anyukákat és az apukákat is (nem voltunk túl sokan, kb. 5 anyuka és 3 apuka... Ezek szerint a többi szülő rendesen dolgozó ember :) ).
9.30-ra mentünk az oviba. Már amikor megérkeztünk Bumbus kicsit megtorpant az ajtóban, mert látta, hogy sok a felnőtt. Sokàig nem is sikerült feloldódnia!
Első körben énekelgettünk, de Bumbus nem volt hajlandó megszólalni csak ült az ölünkben. Pedig állítólag neki szokott a legnagyobb hangja lenni (Ez itthon is így van...)
Utána lementünk a torna terembe, és következett egy kis zenés earobik.
Amíg mindenki ugrált, addig Bumbus:
(Szar a minőség, de lényeg látszik)
(Művészúr keresi az inspirációt :D )
(Alakul a projekt)
(És kész!)
És tökmagokból ragasztottunk tökrajzott, amit majd holnap fognak együtt kifestni a gyerekek:
Ez a projekt egészen gyorsan átcsapot össznépi tökmag zabálásba :D
A délelőtt végére már teljesen feloldódott Bumbus, egy igazi kisördög volt!
Hogy kicsikét lenyugtassa az ovónéni az (enyhén..) felpörgött gyereket, elővette a gitárt. Csak úgy pislogtam amikor hírtelen az egyik kislány elkapta Bumbus grabancát és táncra perdítette :D
9.30-ra mentünk az oviba. Már amikor megérkeztünk Bumbus kicsit megtorpant az ajtóban, mert látta, hogy sok a felnőtt. Sokàig nem is sikerült feloldódnia!
Első körben énekelgettünk, de Bumbus nem volt hajlandó megszólalni csak ült az ölünkben. Pedig állítólag neki szokott a legnagyobb hangja lenni (Ez itthon is így van...)
Utána lementünk a torna terembe, és következett egy kis zenés earobik.
Amíg mindenki ugrált, addig Bumbus:
Igen, hát nem nagyon akart részt venni a tornába...
Ezek tuán, az óvónénik adtak elő egy darabot. Nagyon aranyosak, hogy ilyen lelkesek! :) Nekem az összes óvónéni tök szimpi, és tekintve, hogy a gyerekem velük tölti a hétköznapokat, ez jó dolog ;)
(Szar a minőség, de lényeg látszik)
Bumbus végre kezdett feloldódni! Már ideje volt... Kezdhettünk kézműveskedni! Ebben Z. nagyon otthon van :) egy igazi ős tehetség amikor tök faragásról van szó! :D:D Már tavaly is mindenkit elkáprásztatott a Hello Kittys töklámpással amit nekem faragott. Itt is megjegyezték, hogy látszik, hogy nem az első lámpás amit készít.
(Művészúr keresi az inspirációt :D )
(Alakul a projekt)
(És kész!)
Eddig mi a Bumbussal legyezőteknikával hajtogattunk töklámpást:
És tökmagokból ragasztottunk tökrajzott, amit majd holnap fognak együtt kifestni a gyerekek:
A délelőtt végére már teljesen feloldódott Bumbus, egy igazi kisördög volt!
Hogy kicsikét lenyugtassa az ovónéni az (enyhén..) felpörgött gyereket, elővette a gitárt. Csak úgy pislogtam amikor hírtelen az egyik kislány elkapta Bumbus grabancát és táncra perdítette :D
Sajnos már a leglején borítékoltam, hogy mi lesz a vége: Amikor ebédnél el kellett vállani a szülőktől Bumbus keserves sírásba kezdett, hogy ő nem szeretne maradni, inkább hazajönne velünk. Először nem tartottam jó ötletnek, nem találtam túl fairnek a többi gyerekkel szembe, de annyira keservesen sírt... Hogy végül hazajött velünk!
P.S.: Örömmel tapasztaltam, hogy Bumbus is pont azokkal a gyerekekkel szimpatizál, akiknek nekem is szimpatikus az anyukájuk (nem sok van, hogy őszinte legyek..) :)
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)