Nem is tudom, hogy hol kezdjem ...
Talán ott, hogy az indulás előtti este jutott Z. eszébe, hogy nincs pótkereke a kocsinak, nem indulhatunk így el. Reggelig úgy is volt, hogy nem megyünk, de akkor eszünkbe jutott, hogy tulajdonképen már a másik kocsit el lehet hozni a szerelőtől, annak viszont van pótkereke. Ezzel a művelettel elég sok időt veszítettünk, már dél volt mire Bécs felé vettük az irányt.
Az csak mellékes, hogy annak a kocsinak aminek nem volt pótkereke kereken 1 hete cseréltük ki a szélvédőjét, mert végig volt repedve. Úton a másik autóért viszont ez a vadi új üveg is kapott egy kavicsot... Amitől szintén repedni kezdett...
Végre elindultunk, gyerekek egészen jól viselték a közel 3 órás utat. Szinte végig aludták, de amikor fent voltak, akkor is bohóckodtak. Babají kitalált egy kis verset, és képes megállás nélkül perceken keresztül énekelgetni: " Mi esze? Mi esze? Tokikát! Tokikát!" [Mit eszel? Mit eszel? Csokikát! Csokikát!]. Nem tudtam rájönni, hogy ez nekem honnan ismerős, aztán bevillant... 20 évvel ez előtt, oviban "németóra": "Was isst du gerne? Was isst du gerne? Schokoladentorte" :D Ez csak úgy eszembe jutott, de kicsit eltéretem a tárgytól...
Szóval megérkezünk a szálláshoz, de még legalább 20-25 percig csak kőröztünk a közeli utcákba, mert sehol sem volt parkolóhely... Itt már kezdett kicsit gyanús lenni, hogy ez lehet mégsem lesz az a "luxus apartman" mint ahogy hirdeti magát a booking.com-on, legalábbis a környék nem erre utalt.
Nagy nehezen leparkolunk 3 utcával arrébb, senki nem vár minket az apartmannál, hanem valami külső széfben van a kulcs, aminek megkaptam a kódját sms-be.
Hát az apartman... Annyira nem lepukkant, mint a környék, de azért a luxustól messze van... Nagyon messze... Nem is értem, hogy kaphatott ilyen jó értékeléseket?!? Arról nem is beszélve, hogy az ígért 2 hálószoba helyett csak egy van... Mindegy, két éjszakára jöttünk, kibírjuk!
Gyors uzsonna, és irány a Rathausplatz, pont arra addigra érünk oda, amikor ünnepélyesen felkapcsolják a nagy karácsonyfa égőit. Természetesen, előbb is oda értünk volna, ha nem kőröztünk volna megint 25 percet a belvárosba parkolóhelyet keresve...
De az igazi apokalipszis csak ezután következett...
Nem tudom mi ütött a gyerekekbe, de ááááá!!! Babají úgy döntött, hogy neki derogál velünk együtt nézelődni, nem akarta megfogni a kezünket és mindig azt figyelte mikor tud elszabadulni és elmenni a másik írányba [ Mucika, emlékszel a SouthParkba az "Én eeeerrreeee, ti arrraaaaa... Kapjátok be gyíkok!Na Csá!"-ra? Babají is kb. így nyomta].
Bumbuska meg teljesen ki volt, minden árusnál megállt és levert egy hisztit hogy neki azonnal vegyük meg azt amit pont kinézet magának...
45 percet voltunk a karácsonyi vásáron, sajnos tovább nem bírtuk... Sajnos Z.-vel pont nem tudtunk nézelődni, pedig olyan sok szép dolog volt.. Dekorációk, édességek, kézműves ékszerek,... Ami a legjobban tetszett: pici zöld karácsonyi bögrékbe forralt puncs, különbözően ízekben (engem leginkább az amarettos érdekelt volna...).
Vissza bandukoltunk a kocsihoz, és ahogy beültünk, Z. közölte, hogy ő ezt nem csinálja még egyszer holnap, most menjünk vissza a bőröndünkért a szállásra és irány haza, 10 előtt már otthon lehetünk az ágyunkba...
Összegzem: utaztunk kétszer három órát, kint voltunk Bécsbe 3 órát, ebből 1 órát parkolóhelyet kerestünk, 45 percet voltunk ténylegesen a karácsonyi vásáron, kifizettünk két éjszakát és kikocsikáztunk 2 teli tankot....
Taps vihar!!!! :)
Tanulságot levontam: az elkövetkezendő 10 évben nem visszük karácsonyi vására a gyerekeket!!!
Azért...
Ha letelt a műtét utáni 3 hét, akkor kimegyünk egy napra Bécsbe kettesben Z.-vel... Nem szeretek kudarcon maradni :). Azóta is az a forralt puncs jár az eszembe...
Ja, és ha már műtét...
A HAB a tortán... A jolly joker...
Ahogy jöttünk haza, úgy éreztem, hogy valami nagyon nem stimmel... Mire itthon voltunk, már teljesen leterített a betegség...
Fájnak az izmaim, a torkom, a tüdőm, minden bajom van...
Úgyhogy per pillanat ez a csütörtöki műtét is egy bazi nagy kérdőjel!
Az ilyen meghűlésekre nálam a tuti a szauna. Kétszer tíz perc, és már semmi bajom! De az most a szemem miatt kizárva...
Ha jól tudom, nagyon gyógyszert sem szabad bevenni egy ilyen műtét előtt...
Azt hiszem kérek telefonos segítséget Pétertől, hogy mit szabad és mit nem...
Két egyetlen fénykép a manókról Bécsben... Azért az a szerencséjük, hogy cukik :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése