Ugrálnak, énekelnek, kiabálnak, már azt sem tudják, hogy hogy vonják magukra a figyelmünket (amit egyébként is 150%-osan megkapnak..).
Pedig a vacsora környékén már próbálunk nyugisabb játékokat játszani, már nem kergetőzünk, hanem inkább rajzolunk, gyurmázunk, építünk... Meg van az esti rituálé: Vacsi, pancsi, 2 esti mese, és bonne nuit! De pont olyan, mintha ez a menetrend szerinti felpörgés már a rituálénk része lenne.
Minél jobban küzdünk ellene, a gyerekek annál elevenebbek lesznek :)
Aztán eszembe jutott, hogy nálunk is az este volt a nap fénypontja gyermekkoromba! Amikor apu, aki minden nap sokáig dolgozott este végre hazajött (pont mielőtt lefeküdtünk aludni, tudott időzíteni :D ), megszabadult az öltönyétől, és akkor ő volt a "megvadult bika", Öcsivel felültünk a hátára, ő meg megpróbált minket ledobni ( azok a Spanyolrszági nyaralások nem tűntek el nyomtalanul :D ). Mikor végre legyőztük a bikát, akkor jöhetett az esti mese. Általában azt kértük, hogy "szájból meséljen" (értsd: ne könyvből ), és legyen benne királylány és királyfi, alabárdos és csigalépcső. A mese lényege meg mindig ugyan az volt. A király megígéri a gyerekeinek, hogy elviszi őket Disneylandbe, de csak akkor ha jók lesznek. Mivel nem viselkedtek jól, ezért Disneyland helyett rosszgyerekmegörzőbe viszi őket, ahol egy alabárdos már várta őket, és egy hosszú csigalépcsőn leviszi őket a zárkájukba. Miután megtanulta a királylány és a királyfi a leckét, és megígérték, hogy jók lesznek, utána a király elvitte őket Disneylandbe :D
Souvenir, souvenir....
Szóval mi is ilyenkor voltunk a legéberebbek és a legelevenebbek...
Babajínak meg az az új hóbortja, hogy miután kimentem a szobájából, felkapcsolja a kis éjjeli lámpáját ( falra tehető, ikeás, virágos. Szerintem mindenki ismeri melyik az :) ).
Én meg persze úgy csinálok, mintha nem venném észre...
1) Ha bemegyek és lekapcsolom, akkor úgyis amint kitettem a lábam a szobából már kapcsolja is vissza... Gondolom ezt elég sokáig el lehet játszani... úgy hajnalig!
2) Nem szeretném, ha félne a sötéttől, és rossz élményei lennének ezzel kapcsolatban... Gyerek koromba én is nagyon szerettem volna éjjeli lámpát :)
Úgy 20 perccel lefekévés után mindig így találok rá:
Biztos elfogúlt vagyok... De olyan szép kis garnélla rákocska :D
Ha már éjszaka: Bumbusnak volt két éjszakája, ami sajnos nem volt balesett mentes... De azóta megint sinen vagyunk, és mindig száraz ágyban ébred!
Viszont a nappali szobatisztaság.. Még mindig hallani sem akar róla...
babajínak viszont meg volt élete első pisije a bilibe majdnem 1 héttel második szülinapja előtt! Valahol mindig is éreztem, hogy Zoé előbb lesz szobatiszta...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése