Nobu

Délben a nobuban ebédeltünk. Már a házassági évfordulónk óta készültünk oda, csak akkor én behisztiztem,  valahogy nem éreztem úgy, hogy akkor nekünk júliusban a 40 fokban pont erre lenne szükségünk (abban a melegben semmi étvágyam nem volt, humorom kiöltözni és beleizzadni, sminkelni, majd érezni, ahogy folyik szét az arcomon... brrrrr... non, merci! :D ).
 Most viszont úgy éreztem: Hajrá!

Szerencsére nem volt olyan puccos, mint amennyire féltem, hogy az lesz. Szerencsére abszolút nem éreztem feszélyezve magamat. Ehhez nagyban hozzájárult a kiszolgáló lány kedvessége és segítőkészsége. Jó tanácsokat kaptunk, minden hülye kérdésünkre válaszolt, stb...

Maga a koncepció nagyon tetszett, hogy mindent amit rendeltünk, az középre teszik, és onnan lehet kivenni a tányéra. Legálisan ehetsz bele a párod tányérjába :D

Nem fogok tudni mindenre emlékezni amit megkóstoltunk, de ami nagyon-nagyon-nagyon ízelt, az az előétel volt: bébi spenót saláta szárított mizóval. Isteni, mindenkinek ki kell próbálni :)

Illetve a vajhal és az avokádós lazacos sushik voltak még a favoritok.

A mangós limonádéról se feledkezzünk meg, igazi mangó püréből.

Ja... És a csoki bento box....

[Na, éhesek vagytok már? :)]  

Mondanom se kell, majdnem kipukkantunk a végére!

A végére egy icipici rossz pont: Mire végeztünk, és elkértük a számlát, addigra pont megérkezett Andy Vajna, és ettől akkora stresszbe jöttek az alkalmazottak, hogy hirtelen mindenki más megszűnt létezni. A végén persze bocsánatot kért a leányzó, hogy " a főnök nem szeret várni, elnézést",  amit Z. elütött egy : "Senki nem szeret várni [mosoly]"-al.

Azért megkapta a megérdemelt borravalóját.

Még biztos máskor is visszatérünk!