Előző este, miután lefektettük a kicsiket, neki álltunk Z.-vel és Marcival a lufik felfújásának. Igen ám, de akkor ért a sokk minket, hogy: 1. Ezek mini lufik :S Én, aki arról álmodtam, hogy beterítik majd a lufik az egész nappalit... Azzal a 40 darab öklömnyi nagyságú sz@rral...
2. Nem elég, hogy nehezen lehetett felfújni őket, még sorra csattantak szét a pofákba! Hiába ügyeltünk arra, hogy ne fújjuk tőle őket, mégis pukkadtak ki...
KIK-be ne vegyetek lufit... Soha.
Mivel Z. látta, hogy nagyon a szívemre veszem a dolgot, ezért elindult este nyolckor a Marcival a Tescoba. Természetesen, ott nem volt, csak fekete lufi... Nem épp babazsúr kompatibilis...
Szerencsére, még nyitva volt egy játékbolt, ahol az eladó csaj rájuk tukmált valami csúcs minőségű lufit... kb. 30 db-ot röpke hétezer forintért... De biztosította róla őket, hogy ezek nem fognak csak úgy szétdurranni...
Ennek mi lett az eredménye???
Szerintem kb. 5 szívrohamot kaptunk Z.-vel az éjszaka folyamán, amikor csak úgy maguktól pukkantgattak szét a lufik!!! (És akkor csoda, hogy parázok a szellemektől?!?).
Másnap reggel Z.-nek még volt egy köre ebbe az üzletbe, amikor észrevettem, hogy csak 1db Hello Kittys terítőnk van, de két asztalunk összetolva. Nem tudta szó nélkül hagyni az éjszaka történteket, de az eladó csaj erre csak annyit mondott: " Ezek a lufik már csak ilyenek!" :D Humora az van...
Nagyon izgultam, hogy mire megérkeznek a vendégek, minden készen legyen, rend legyen, dekoráció a helyén, időben elkészüljön az ebéd (majdnem sikerült :) ), mert unokatesóméknak időre kellett menniük... De azt hiszem egészen ügyes voltam :)
Legalábbis a családom hálásabb közönség volt, mint múltkor anyóspajtiék! Bár szerintem a familynek már az nagy szó volt, hogy fakanál van a kezembe, csinálhattam volna csak egy rántottát, akkor is el lettek volna ájulva tőlem :D
Kíváncsi voltam, hogy vajon Babají mennyit fog felfogni az egész felhajtásból? Mennyire fogja érezni, hogy ez most róla szól?
Már jóval napokkal-hetekkel előtte minden nap meséltem neki, hogy majd lesz bulija, őt fogjuk ünnepelni, lesz torta meg ajándék, stb... És mindig sorra vettük együtt a vendég listát, hogy kiket szeretne meghívni!
Mindig kérdeztem, hogy fogsz bulizni? Erre tapsolt és ugrált :)
Nagyon élvezte a zsivajt, ahogy a sok gyerek rohangált körülötte. De ami számomra a legmeghatóbb volt, hogy milyen aranyosan viselkedett Mimamával (az én nagy mamám, az ő dédinagymamája). Kereste a társaságát, vitt neki gumicukrot (ez nagy szó, ha valakivel osztozkodik rajta!), megmutatta neki miket kapott szülinapjára. Cuki volt!
Egy elkapott pillanatkép:
Zoé miután megette a saját ebédjét, átült Marci helyére, és megette a maradékokat :D
Ezt még muszáj elmesélnem:
Kb. három órakor mentek el az utolsó vendégek. Nagyon ki voltunk purcanva, mindannyian lefeküdtünk aludni délután: " A rendrakás várhat!"
Este viszont amíg én fönt játszottam a gyerekekkel Z. elmosogatott, elpakolt, eltakarított, kidobott amit kellett... Mind ezt teljesen egyedül! Mire lejöttem makulátlan rend volt, mintha soha nem is lett volna banzai !
Le a kalappal előtte! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése