Beszoktatás az oviba

Ha ezt egyáltalán lehet annak nevezni???

Tegnap reggel vittük először Babajít. Már nagyon várta, nagyon izgatott volt!
Megkapta a jelét: gyöngysor! Azt hiszem, illik ehhez a mini nőcihez :D
Hogy utána mi is történt, nehéz leírni, mert nagyon gyors volt az egész...
Megjelent két kislány (a két Emma :) ), kézen fogták Babajít és elvitték... Se puszi, se pá, otthagyott minket...
Utána szerettem volna menni elköszöni, de az ovónéni az utamba állt, hogy ne zavarjam meg a gyereket. Így hát menni kellett..
Hazafelé kaptam egy kisebb pánik rohamot, hogy vajon szóltam e az óvónőnek, hogyha Zoé a "nunit" keresi, az a cumi??? De Z. nem engedte, hogy zaklassam őket telefonon :)
Kb. 2 órával később hívtak az oviból, hogy nincs még véletlenül 1-2 gyerekünk? Olyan tündéri a Babají, hogy nagyon jó hatással van az egész csoportra (bár ezt eddig is tudtam, hogy egy igazi kis bűbáj a lányom, azért jól esik ezt máshonnan is halani :D ).
Délbe mentem értük (persze Bumbust is elhoztam az oviból), de mint ahogy sejtettem, nehezen tudtam rávenni, hogy induljunk haza.
 [Az már más kérdés, hogy itthon aztán kitört az apocalypsis... Az egész nap elfojtott  rosszaság itthon jött ki egyszerre mind a két gyerekből]

Ma reggel meg már úgy ment az oviba, hogy vitte magával az alvós cicáját, ő bent fog aludni délután... Egy próbát megér- gondoltam, ha valami baj van, akkor úgy is érte megyek, kocsival 3 perc alatt ott vagyok.
Szerencsére 1kor jött az SMS-es, hogy már szépen alszik!

Büszke vagyok rá, hogy ilyen könnyen vette ezt az akadályt is :)
Olyan nagy lány már!

De ami a legszuperebb az egészben: Most, hogy már nem megy egyedül oviba Bumbusom, azóta ő is dalolva megy be, teljesen elhagyta a "szeparációs nyikorgást" (én ezt már csak így hívom... Amikor semmi baja nincs, mosolyog, nevetgél, viszont amikor menne be a terembe hirtelen elkezd nyüszögni..).