Újra itt!

Ezer millió bocsi, az eltűnésemért és hűtlenkedésemért, és persze millió egy köszönet az aggódó üzikért, leginkább Szuzinak és Bunnynak.
Picikét eltűntem, de erre most nagy szükségem volt... Kicsi levegő, kicsit átgondolni a dolgokat...

A műtét után röviddel kicsikét ( na jó, környezetem szerint nagyon :D ) letargikus állapotba estem. Ezzel kapcsolatban megnyugtatott az orvosom, hogy ez műtétek után teljesen normális és szokványos, szépen lassan kimászok majd belőle.
Mégis gondolkodásra kényszerített:
-Van két gyönyörű, okos és egészséges imádni való gyerekem.
-Van egy klassz férjem
-A családommal is mostmár felhőtlen a viszonyom
-Egészségesek vagyunk
-Nincsenek anyagi gondjaik, nincs min idegeskednünk valójában...
(Ezt most mind gyorsan lekopogtam :) )
 boldog vagyok? Többnyire igen, de....
És ott az a "DE", ami már évek óta motoszkál bennem és nem engedi, hogy felhőtlenül örüljek mind ennek...
Sokáig nem is tudtam megfogalmazni, hogy mi is zavar engem valójában, nehezen tettem rá a szavakat erre az érzésre, de végre sikerült...
Zavar, hogy én csak én csak "valakinek a valakije vagyok", értsd: a gyerekek anyukája, a Z. felesége, stb... De én igazából, mint individuum úgy érzem, hogy leginkább senki vagyok...
Nem csak a magán/családi életben szeretnék sikeres lenni, hanem szeretnék karriert, szeretnék sikereket elérni, szeretném ha elismernék a munkámat (most úgy vezettem ezt a dolgot fel, mintha kb. a rák ellenszerét szeretném kutatni. ).

Miután ezt meg tudtam fogalmazni, ki kellett, hogy találjam milyen úton szeretnék elindulni, hogy tudom ezeket a dolgokat megvalósítani....
Szerencsére mára már ez is körvonalazódott, szépen haladunk előre....

Sőt, már annyira előre szaladtunk, hogy holnap viszem Babajít beszoktatni az oviba. Szerencsére ő ezt nagyon várja már, igazából, szinte ő volt az, aki már egy ideje kérte. hogy mehessen Bumbussal :)

Szóval ez van most nálunk, ezért nem jelentkeztem ilyen sokáig. Igazából időm sem engedte, de 1-2 fontosabb eseményt majd megpróbálok utólag megörökíteni.
Viszont valószínűleg ezentúl sem fogok tudni napi szinten írni, de azért igyekezni fogok :)

Pusz, mindnekinek!

I.U: Konkrétumot még azért nem írok, mert nem szeretnék inni előre a medve bőrére. Volt már olyan tervem amit elkiabáltam, azt hittem már semmi nem állhat az utamba, aztán az utolsó utáni percben nagyon csúnyán át lettem verve... Bár tudom, hogy most nem így lesz (átverés), de azért még egy ideig ezt megtartanám magamnak...